A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-08-01 / 8. szám

1

352

KILENCVEN évvel ezelőtt, 1891. május 15-én jelent meg XIII. Leó pápa Rerum novarum kezdetű körlevele a szociális kérdésről. A nagy pápa ezen a területen is újat hozott: ha azóta az egyház tanítása a szociális kérdésekről módosult, fejlődött is — ez egészen természetes, hiszen a közgazdaság, a munka és a modern társadalom kérdései is folyton-folyvást új helyzetek elé állítják a hivő embert — csíraszerűen megtalálhatjuk a Rerum novarum -ban azokat az eszméket, amelyek ma is támpontul szolgálhatnak a tájékozódásban. Negyven évvel később XL Piusz Qudragesimo anno kezdetű encikli- kája, nyolcvan évvel később pedig (1971-ben) VI. Pál Octogesima adveniens kezdetű levele (Roy bíboroshoz) fejlesztette tovább Leó pápa gondolatait. (Az idén tehát ez utóbbi dokumentumok évfordulójára is emlékezünk.) Jelentős volt még a XXIII. János által kiadott Mater et magistra, valamint VI. Pál Populorum progressio kezdetű körlevele, végül - de nem utolsó sorban — a II. vatikáni zsinat Gaudium et Spes kezdetű konstitúciójának ide vonatkozó részei.

Szabó Ferenc

AZ EGYHÁZ SZOCIÁLIS TANÍTÁSA

A Rerum novarum 90. évfordulójára

Nincs szándékunkban most az, hogy bemutassuk az egyház szociális tanításának fejlődését, csupán néhány alapvető szempontra szeretnénk rávilágítani, éppen azokra, amelyek csíraszerűen már XIII. Leó körlevelében is megtalálhatók. Ezek az eszmék közel egy századot átívelve II. János Pál Redemptor hominis kezdetű körlevelének és az emberi jogokról szóló különböző megnyilatkozásainak is vezérmotívumai.

A két pápa között a kapcsot az az alapvető gondolat alkotja, hogy a konkrét ember kibontakozásának, jogai védelmének, elidegeníthetetlen méltóságának alapja személyi mivolta: az a tény, hogy Isten saját képmására és hasonlatosságára teremtette, és isteni életre szánta Krisztusban, a megtestesült Igében. Csakugyan, a Rerum novarum lapjain vezérmotívumként tér vissza az a gondolat, hogy a munkás nem merő tárgy, nem eszköz, akit a munkaadó a nagyobb nyereség céljából kizsákmányolhat, hanem szabad személy, akinek a termelésben való hasznosságon túl saját, felbecsülhetetlen értéke van, mivel természetfeletti célra hivatott. Ezt a személyt tehát nem lehet eszköz