A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
36 Margit mindig nagy hálával gondolt Érdre, a Vizitációra. Később is gyakran meglátogatta a zárdát, majd felkereste volt társa, Bogner Mária Margit sírját. Hálás szívvel emlékezett vissza arra, hogy voltaképp a Vizitációban kapta mega szemlélődő és cselekvő élet egységének megvalósítására vonatkozó hivatását. Jó tíz évvel később, 1939. december 20-án Margit egy levelében így emlékezett visz- sza ezekre az eseményekre: Minél jobban érzem gyarló és hitvány voltomat, annál inkább lobog bennem a vágy felhangolni a lelkeket az Ő dicséretére. Ez a vágy 11 évvel ezelőtt gyulladt ki bennem az érdi zárda balkonján, ott éreztem először a lelkek utáni vágy feszítő, űző, hajtó erejét... Istenem, akkor is de sokat szenvedtem! De jó volt minden, az már az Unumért volt. Azért kellett bemenni és kijönni és mindezt végigküzdeni. Most látom az értelmét. Margit egészségének helyreállítása után újra felmerült a kérdés, hová szól a hivatása. Csávossy Elemér ekkor egy magyar alapítású, modern közösség felé irányította. A Jézus Szíve Népleányok közösségét a jezsuita Bíró Ferenc alapította azzal a céllal, hogy az anyag megszentelése által építsék Isten országát. Apostoli területük elsősorban a keresztény szellemű kereskedelem volt. Lelkiségük központját a mély Jézus Szíve tisztelet alkotta. Bizonyos értelemben ez épp a másik pólus volt a Vizitációval szemben. A népleányoknál otthon lakó testvérek is voltak, akik az evangéliumi tanácsok szerint éltek. Úgy tűnt, a gyenge egészségű Margitnak ez az életmód kedvező lenne. Elég hamar világossá vált, hogy Margitnak Isten nem a népleányokhoz adott hivatást. Nemcsak a kereskedelem volt idegen tőle — egy ideig mint elárusító dolgozott a népleányok budapesti könyv- és kegytárgykereskedésében —, hanem a közösségben szokásos elmélkedési mód is. Jóllehet több engedményt tettek neki, Margit biztosan látta, hogy ezt a közösséget is el kell hagynia. Közel másfél évet töltött itt. A meleg barátságot továbbra is megőrizte a népleányokkal, például később is többször végzett lelkigyakorlatot péceli lelkigyakorlatos házukban. A második sikertelen kísérlet nem törte le, csak buzgóbbá tette kérését: Uram, mutasd meg akaratodat! Hogyan lehetek egészen a tiéd, hogyan szolgálhatom tesvéreimet, hogyan valósíthatom meg a szemlélődő és a tevékeny élet egységét? A népleányoktól való távozása után munkát keresett. A MABI-ban (Magánalkalmazottak Biztosító Intézete) dolgozott egyszerű tisztviselőként, de Isten rá vonatkozó akaratának keresését nem hagyta abba. Lelki életének tengelyét a Szentháromság bennünk lakása alkotta; a szeretet élményén keresztül viszont eljutott annak felismeréséig, hogy minden igaz ember a Szentháromság temploma, tehát valami titokzatos egység áll fenn az emberek között. Megragadta őt a kor egyik nagy „felfedezése", a Krisztus titokzatos Testének valósága. A francia jezsuita P. Plus könyvei csak jóval később kerültek a kezébe, és azokban boldogan ismerte fel a saját élményeit. Irt is neki, hogy nincs-e egy ilyen szellemben élő francia szerzetesközösség; a tagadó válasz után ismét a várakozás álláspontjára helyezkedett. Jezsuita lelkivezetője egyszer azt mondta neki: ha végképp nem