A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-07-01 / 7. szám

319

percig az érkező odakint motozott.

A könyvszekrény figyelemre intett mindenkit.

A fiú bejött. Lerángatta magáról a szvettert. Körbe kezdett topogni, mint aki nem találja a kijáratot. A harmadik forduló után megtorpant. Ott állt éppen a másik esküvői kép előtt. Pár pillanatig csak bámulta, aztán még külön megnézte apját is, anyját is.

— A dolgot befejezték... — fordult el a képtől és odament a cserépkályhához. Megtapogatta. Hideg volt. Leült a dívány sarkára, mint aki nem tudja, mihez kezdjen magával. Aztán odaugrott a tévéhez, hogy bekapcsolja. Mozdulata félúton megdermedt. Valami csúnyát, gonoszát szeretett volna mondani. De a szó torkában megrekedt. Végignyúlt hát a perzsa takaróni, és úgy suttogta a nem tudni hol hallott verssort: — Jaj, ki szeret, ki melenget engem!?...

Cser László

KIS MAGADHOZ

Kicsi voltál, botladoztál, elestél,

növögettél, talpra álltái,

kerestél;

felnőttél és azt mondtad: na, itt vagyok,

tudok úgy, és teszek úgy, mint a nagyok.

öreg lettél, jól tudod, hogy elestél,

kis magadnál följebb bizony nem értél.

□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□a

(folytatás a 318. lapról)

úgy a következő képletet állíthatjuk fel: 365 * kétszer 49 * 7 =470. A 365 az év napjainak a száma, — a kétszer 49 a jubileumi időszakokat jelzi, - a 7 a hét napjait; maga a hetes szám a szövetségnek minden hat nap után visszatérő ünnepét. Vagyis a Kr. előtti5, században a Szentírás mai szövegének a szerkesztői, amikor az egész Szentírás élére a Teremtés himnuszát tették, egy sokkal ősibb dalt annyi szóval bővítették, hogy a bővítésre szánt szavak száma is jelképezte a beavatottak előtt, hogy a Szentírás maga világítóként, mint a nap, jelzi az időket, a napokat, az esztendőket, amelyek folyamán az üdvösségtörténet eseményei végbemennek.

O. M.