A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

30

szabályozásra, hanem kórmegállapításra és a meddőség gyógyítására is alkalmasak.” Nagyon sok országban ezek a módszerek különben sem mondhatók hozzáférhetőknek, bár egyes csoportok nagyon is igyekeznek hozzáférhetőkké tenni őket. A fejlődő világban átlag ezer közül talán egy katolikus család jut hozzájuk.

A pápai körlevél két lehetőség közt engedélyez választást: az egyik a huzamosabb időre szóló teljes megtartóztatás, a másik a tekintélyes számú gyereksereg, ami sem személyes, sem népesedési szempontból nemkívánatos, és nem is kívánják.

Ritka kivételektől eltekintve, a teljes megtartóztatás ellenkezik Krisztus tanításával, mely a „ketten egy testben” elvet hirdeti, és Szent Pál tanácsával, aki nagyon ajánlotta az időszakos megtartóztatást lelkiségi okokból, de hangsúlyozta, hogy a kísértések elkerülése végett rövid időre történjék. Ami a több gyermeket illeti, elég sok vita folyt arról, hogy a népesedés vagy a fejlődés szempontja való előbbre; a legtöbben elfogadják, hogy a magas születési arányszám (mint a 2^, 3 vagy 3,5%, ami a lakosság megkétszereződését hozná magával 27, 23, illetve 19 éven belül) a fejlődést a gazdaságilag kevésbé jól álló országok számára igen megnehezítené, és a szegények nyomorúságát, elsősorban a gyermekekét, növelné. Ilyen körülmények között szerzetesek és vüágiak, papok és püspökök olyan problémák előtt állnak, amelyek szinte megoldhatatlanok, ha a pápai körlevélnek csak a legszigorúbb értelmezését szabad követnünk.

Míg sok nemzet püspöki kara a körlevél értelmezésével segítségére sietett népének, más püspöki karok a szigorú értemezést tették magukévá, és így azt a benyomást keltették, hogy a mesterséges fogamzásgátlás önmagában (természeténél fogva) rossz, és ezért semmi körülmények közt sem engedhető meg. Egyes vatikáni tisztségviselők - de VI. Pál maga nem - e felé az irány felé hajlottak, és a püspöki karokra próbáltak nyomást gyakorolni, hogy ehhez az irányhoz igazodjanak. Sok püspök, míg nyilatkozataiban az enciklika mellett foglalt állást, nem ellenezte, hogy papjai elnézőek legyenek a nehéz körülmények közt vergő- dőkkel, sőt erre biztatták őket. — (Véleményünk szerint vitatható, hogy a szerző helyesen értelmezi-e VI. Pál pápa magatartását. Szerk.)

Ha a fejlődő országok püspökei a püspöki szinóduson problémáikról szólnak, a pápai körlevél elnézőbb oldalát lehet, sőt kell hangsúlyozniok. Lehetetlen azt tartani, hogy egy olyan bölcs és együttérző pápa, mint VI. Pál, olyan törvényt erőltetett, amelyet sokan képtelenek megtartani, és mégis felelősnek kell tartani őket a meg nem tartásért. Éppen ezért a püspökök atyai gondját világosan kifejezésre kell juttatni a szinóduson, és valami becsületes megoldást kell találni a problémára. Különösen áll ez a fejlődő országok püspökeire, ahol emberek milliói kerülnek lehetetlen helyzetbe, ha a szigorú felfogás érvényesül.

A beadvány elején a püspöki szinódus munkafüzetéből elég volna egy egyterű hozzáadás, amely a lelkipásztori problémát hangsúlyozná, és nem hibáztatná azokat, akik a problémák miatt a körlevél szigorúan vett tanításától eltérnek. Ez a hozzáadás ugyanakkor teológiaüag teljesen védhető lenne, és müliók számára jelentene segítséget.

Egyezne VI. Pál pápának a körlevele második felében tartalmazott tani-