A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-06-01 / 6. szám
283 való 45 perces találkozása volt. A szélsőséges nemzetieskedők tiltakoztak az ellen, hogy a császár, aki 1945-ig nemzeti istennek számított, idegen vallás képviselőjét fogadja. A protestánsok azért hibáztatták a pápát, hogy Hirohito meglátogatásával az amúgyis erősödő sintoista, nemzetieskedő törekvéseknek kedvez. Mások azt várták volna el tőle, hogy a volt háborús bűnössel való érintkezést kerülje. Hirosimában, a Béke-parkban az atombomba áldozatainak emelt emlékmű előtt a pápa térden állva, csendben imádkozott, majd innen intézte kilenc nyelven felhívását a béke érdekében. Arról a helyről, ahol 1945 aug. 6-án az első atombomba robbant, üzente a világ népeinek: „Az ember nem az önpusztításra van szánva. Saját magának tartozik azzal a kötelességgel, hogy az ellentéteket és összeütközéseket békés úton oldja meg.” Az Egyesült Nemzetek Egyetemének tanárai és diákjai e- lőtt a tudomány és a technika felelősségéről szólt lélekbe markoló módon. „Társadalmunknak és a tudományos világnak különöácéppen rá kell döbbennie arra, hogy az emberiség jövője, sokkal inkább, mint valaha, kollektív erkölcsi választástól függ.” Nagaszaki a japán kereszténység bölcsője, a mártírok városa. Üldözés ellenére, pap nélkül, kétszáz évnél tovább kitartottak a hitben. A második atombomba elpusztította székesegyházukat. Az új székesegyházban a Szentatya 15 papot szentelt. Egy sportpályán, hóviharban, 50.000 hívőnek mondott szentmisét a mártírok tiszteletére. A Szentatya az alaszkai Anchorage-on keresztül, az Északi-sarkon át repült vissza Rómába. A mélyszántást elvégezte, a magot elvetette. A többi Isten dolga. C.R.
