A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

261

állapotáról, de a mai problémák lényegéről is.

Ezután Döbrentei tovább kérdez, Petrás pedig küldi tudósításait rendszeresen Moldvából. Lassanként jönnek a kérések is: templom, plébánia tatarozására, harangöntés költségeinek fedezésére, a teljesen hiányzó magyar nyelvű vallásos irodalom kiadására kellene pénz. 1861-ben Szent László Társulat néven egyesület alakult Magyarországon, melynek célja a Moldvába és Bukovinába kivándorolt magyarok védelme és lelki gondozása. Petrás ekkor már klézsei plébános. A Klézse és Budapest között megforduló levelekből szemléletesen bontakozik ki a századokon át elfelejtett moldvai magyarság helyzete. Aki végigolvassa Petrásjelentéseit, tisztán lát a moldvaiak ügyében.

De a moldvai magyarok nemcsak kértek, hanem adtak is. Adták magyar népi kincseiket. Két évtizeddel Kriza János „Vadrózsái” előtt, de még Erdélyi János népköltészet-gyűjtési mozgalma előtt is, Petrás 1841-42-ben ötvenkét népdalt tartalmazó csokrot gyűjtött a környékbeli csángó magyaroktól, Döbrentei Gábor kérésére. Domokos Pál Péter közli valamennyit. 1843-ban újabb harmincnégy népdalt küld, majd részletekben mintegy ötven népdalt, népszokás leírását, csángó szógyűjteményt. Helyesen állapítja meg Petrásról Domokos Pál Péter, hogy az ő életműve megmutatja, mit tehet egy lelkipásztor népéért. Munkája áldozatos volt, nemcsak abban az értelemben, hogy odaáldozta idejét, munkabírását, de vállalnia kellett a zaklatásokat is a magyarság szolgálatában. Jelentéseit „Rokonföldi” írói álnévvel jegyzi, feltehetően azért, hogy meneküljön a munkásságát rossz szemmel néző elöljárói haragjától. 1843-ban ugyanis a magyarokkal rokonszenvező elöljáróját ismét románosító elöljáró váltotta fel, 1881-ben pedig a már említett Camilli lett Moldva apostoli vizitátora, majd első püspöke.

Petrás 1886-ban rablógyilkosság áldozata lett. Kik és hogyan gyilkolták meg, azt ma is titok fedi. Petrás felismerte ugyan gyilkosait, de amikor halála előtt meggyónt, nem adta ki a gyilkosok nevét.

Halála után a Szent László Társulat tovább folytatta tevékenységét. Az ő érdemük, hogy Auer Károly temesvári kanonok tollából német nyelven napvilágot látott a moldvai csángó magyarok története, melyet Pacha Ágoston, a későbbi temesvári püspök fordított magyarra, „A romániai magyar telepek történeti vázlata” címmel.

Domokos Pál Péter könyve újabb fénypontot jelent az író öt évtizedes munkásságában, a csángó magyarok életét és kultúráját feláró életművében. Művek hosszú sorában tette le a magyar tudomány asztalára a moldvai csángó magyarok között összegyűjtött értékes anyagát, s ezzel Kájoni és Petrás örökébe lépett. A csángó kérdés azonban még nincs megoldva, sőt a felkutatott anyag is kiértékelésre vár. Erre maga Domokos figyelmeztet:„Én Petrásnak, a legelső magyar népdalgyűjtőnek életműve méltó megírására nem vállalkozom. Életem alkonyán világosan látom, hogy ez a nagy feladat képességeimet meghaladja.”

A másfélezer oldalas, gyönyörű kiállítású könyv a Szent István Társu