A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

251

alatt gyakorolta, úgyannyira, hogy hamarosan elkezdte összeállítani a „közös indián nyelv" rendszeres nyelvtanát és szótárát. A tupi-gua- rani és pár más nyelv tanulmányozásával alapvető nyelvészeti munkát végzett; nemcsak az utókor számára, hanem rendtársainak is felbecsülhetetlen szolgálatot tett, akik így könnyebben folytathatták a térítő munkát az indiánok között, nyelvüket ismerve. S mivel a sűrűn alakuló jezsuita házak a többi tankönyvnek is hiányában voltak, Anchieta latin grammatikát is szerkesztett, a többi tantárgy anyagát pedig éjjelenként másolta, hogy másnap a tanulóknak kezükbe adhassa az anyagot. Coimbrában félbemaradt tanulmányai után valóságos irodalmi láz fogta el. Műveit összegezve nehezen tudjuk megérteni, hogyan maradhatott annyi ideje a számtalan alkotás összehozására. É- letrajzíró kortársai nem győzik hangoztatni, hányszor találták hajnalban durva íróasztala mellett, egész éjszakai munka után.

Anchieta nemcsak mint lánglelkű, állandóan izguló térítő és misszionárius, mint az Újvilág Orfeusa — aki zenéjével és hangjával elbűvöli az alvilágot, és kicsalja az őserdőből a megrezzent indiánt —, hanem mint európai művelt fő tekint körül, keresi, kutatja és felfedezi, mire van leginkább szüksége idevetett vagy kivándorolt honfitársainak, és az új hitre, megváltozott életre térítendő, elérhető őslakosnak. Gyermekek, betegek és haldoklók révén nyílnak meg előtte új ösvények, új munkaterületek, de élete végéig kitart irodalmi buzgó- sága is: nyelvészeti kérdések, a megszámlálhatatlan, nagyon eltérő tájszólások összehasonlítása mellett leírásai, jelentései, leveleinek százai, elmélkedései, a barátjukról — a kormányzó Mem de Sáról — írt történelmi műve, tájleírásai, portugál és tupi nyelven írt katekizmusa tanúskodnak lázas tevékenységéről. Folytatja itt is az európai hagyományt: a jezsuiták iskoláiban nagy szerepet játszó színdaraboknak, párbeszédeknek, jeleneteknek, szentek életét utánzó történeteknek, drámáknak, kórusoknak, ének- és tánccsoportoknak, misztériumoknak előadásához szükséges szövegek összeállítását. (L. „A jezsuiták iskolái Magyarországon" című dolgozatomat, Pannonhalma, 1938.) Megteremtette és apostoli útjain terjesztette a vallási- és folklóralappal rendelkező népénekeket. Sokat írt, fordított és vett át a nép ajkáról.

Teneriféről hozott szigeti érzékenységével és miszticizmusával figyelte és írta le az ismeretlen világ természeti csodáit, ember- és állatvilágát, az őserdőt, a növényvilágot, és mindebben a Teremtő alkotó kezét magasztalta. Az indián hagyományokat és ismereteket tanulmányozva szép eredményeket ért el a gyógynövények tanulmányozásában és ezeknek betegei javára való felhasználásában. Különös gondja és érzékenysége volt mindig a betegek, a haldoklók, különö-