A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

254 ★★★★★★★★★★★★★★»»»a»*»»»»»*»«★★★ Évszázadokon keresztül csak az európai országok szentjei MÚLT És JELEN kerültek szenttéavatásra. Száza­dokig kellett várni az Újvilág hő- ******************************* seinek kanonizálására. így volt ez Jósé de Anchieta esetében is, akit II. János Pála boldoggáavatásakor portugálul mondott beszédében „fá­radhatatlan, zseniális misszionáriusnak" címzett, aki „sokoldalú tevé­kenységet folytatott, hogy megközelítse és Krisztusnak megnyerje az őserdők indián lakóit; aki erős érzelmekkel szerette a brasisokat, részt vett életükben, gondjaikban, beleélte magát szokásaikba. Anchieta megértette, hogy az indiánok megtérítését elő kell készíteni. Rá kell őket vezetni a civilizált életre, munkára. Anchietát belső, élő buzga­lom mozgatta, hogy elszámláIhatatlan nehéz utakat járjon be, óriási távolságokat íveljen át nagy és állandó veszedelmek közepette. Az ál­landó ima, a kitartó önmegtagadás, égő szeretet, atyai jóság, Istennel való belső egyesülés, a Szűzanya iránti gyermeki szeretet Szent Ignác eme fiának emberfeletti erőt kölcsönzött, különösen mikor bennszü­lött testvéreit kellett a gyarmatosítók igazságtalanságaival szemben megvédenie. Megírja számukra és életükre alkalmazza a katekizmust. Mindezekért nagyon is megérdemli a Brazília apostola címet." Hets Aurélján O.S.B. BOLDOG ANCHIETA JÓZSEF S.J. (1534-1597) Anchieta méltatására még többet idézhetnénk abból a tanul­mánynak beillő pápai beszédből is, amelyet II. János Pál a Sao Pau- ló-i szabadtéri mise alkalmával Anchieta tiszteletére mondott két­millió ember jelenlétében a Campo de Martén, és amelyet az egész or­szág lakossága figyelemmel követett a rádió-és televízióadásokon ke­resztül. Szent József ünnepén 1534-ben született Anchieta, abban az évben, amikor „egy vidám szemű kis spanyol bicegett át a milánói dóm előtti téren": a nagy rendalapító jezsuita. Maga Anchieta anyai ágon rokona is volt a Loyola család egyik ágának, és Xavéri Szent Fe­renccel, „India nagy apostolával" is rokonságban állott. Anyja, aki „új keresztények" leszármazottja volt, a hitet és az elszántságot hagy­ta rá örökségbe, apjától pedig talán a nyugtalanságot és az igazság ke- tesését örökölte. Apja, mint Ignác és Xavéri Ferenc is, Európa egyik legrejtélyesebb ősnépének fia, baszk származású volt. A sokgyerme-

Next

/
Oldalképek
Tartalom