A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

254

★★★★★★★★★★★★★★»»»a»*»»»»»*»«★★★ Évszázadokon keresztül

csak az európai országok szentjei MÚLT És JELEN kerültek szenttéavatásra. Századokig kellett várni az Újvilág hő- ******************************* seinek kanonizálására. így volt ez

Jósé de Anchieta esetében is, akit II. János Pála boldoggáavatásakor portugálul mondott beszédében „fáradhatatlan, zseniális misszionáriusnak" címzett, aki „sokoldalú tevékenységet folytatott, hogy megközelítse és Krisztusnak megnyerje az őserdők indián lakóit; aki erős érzelmekkel szerette a brasisokat, részt vett életükben, gondjaikban, beleélte magát szokásaikba. Anchieta megértette, hogy az indiánok megtérítését elő kell készíteni. Rá kell őket vezetni a civilizált életre, munkára. Anchietát belső, élő buzgalom mozgatta, hogy elszámláIhatatlan nehéz utakat járjon be, óriási távolságokat íveljen át nagy és állandó veszedelmek közepette. Az állandó ima, a kitartó önmegtagadás, égő szeretet, atyai jóság, Istennel való belső egyesülés, a Szűzanya iránti gyermeki szeretet Szent Ignác eme fiának emberfeletti erőt kölcsönzött, különösen mikor bennszülött testvéreit kellett a gyarmatosítók igazságtalanságaival szemben megvédenie. Megírja számukra és életükre alkalmazza a katekizmust. Mindezekért nagyon is megérdemli a Brazília apostola címet."

Hets Aurélján O.S.B.

BOLDOG ANCHIETA JÓZSEF S.J.

(1534-1597)

Anchieta méltatására még többet idézhetnénk abból a tanulmánynak beillő pápai beszédből is, amelyet II. János Pál a Sao Pau- ló-i szabadtéri mise alkalmával Anchieta tiszteletére mondott kétmillió ember jelenlétében a Campo de Martén, és amelyet az egész ország lakossága figyelemmel követett a rádió-és televízióadásokon keresztül.

Szent József ünnepén 1534-ben született Anchieta, abban az évben, amikor „egy vidám szemű kis spanyol bicegett át a milánói dóm előtti téren": a nagy rendalapító jezsuita. Maga Anchieta anyai ágon rokona is volt a Loyola család egyik ágának, és Xavéri Szent Ferenccel, „India nagy apostolával" is rokonságban állott. Anyja, aki „új keresztények" leszármazottja volt, a hitet és az elszántságot hagyta rá örökségbe, apjától pedig talán a nyugtalanságot és az igazság ke- tesését örökölte. Apja, mint Ignác és Xavéri Ferenc is, Európa egyik legrejtélyesebb ősnépének fia, baszk származású volt. A sokgyerme-