A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-06-01 / 6. szám

250

(húsvéti prefáció) —/, és hitével, amely Krisztus szaván alapszik, felismeri bennük a legnagyobb szeretet jelét.

Jézus nem volt az események játékszere; az emberek nem manipulálták akarata ellenére. Senki sem vette el tőle életét; ő maga adta oda.

,,Ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan Te!” (Mt 26, 39.)

Szerétéiből felajánlott élete nem fejeződik be kegyetlen csőddel; egyszer s mindenkorra az Atyának adatik mint az egyetlen és végérvényes engesztelő áldozat. Amikor minden beteljesedett, halála a megbocsátás korszakát nyitja meg. Az ő sebeiben volt a mi gyógyu- lásunkAlz 53,5.)

„Szent keresztfa, drága hűség...”

/Urunk szenvedésének és keresztjének tisztelete minden buzgó keresztény életét át- meg átitatja. Ez az áhítat különösen a nagyhétre és nagypéntekre összpontosul; de a szenvedés liturgikus idején kívül is egész éven keresztül mód adódik gyakorlására./

/Évszázados hagyomány nyomán végezzük a keresztutat, amelynek egyes állomásai Urunk szenvedésével egyesítenek, és a keresztény életstílus legfontosabb motívumait égetik lelkűnkbe. Aszent kereszt királyi útját szépen megfogalmazza a magyar keresztúti ének, amely ezekkel a szavakkal kezdődik: Szívünk-lelkünk most kitárjuk (SzVU. 78). Régebbi, több évszázados népénekeink is a kereszten függő Krisztushoz fordulnak, mint pl. ez a kuruc dal (SzVU. 145):

Győzhetetlen én kószálom védelmezőm és kővárom, a keresztfán drága árom, oltalmamat tőled várom!

Sebeidnek nagy voltáért, engedj kedves áldozatért, drága szép piros véredért, kit kiöntél e világért!!

/Nagypénteki hitvallásukat, megrendeltségüket és szeretetü- ket a keresztények a művészet minden ágával és minden szintjén kifejezték: egyszerű keresztutakkal, kiváló festményekkel, Bach-pas- sióval, népénekekkel, a feldíszített szentsírok melletti imádságos virrasztással ... Kereszted előtt hódolunk, Urunk, és szent föltámadá-