A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-05-01 / 5. szám
240 oooooooooooooooooooooooooo Május 7-re esik Szent István király feleségének, Boldog Gizellának ünne- apróságok pe. Őt ábrázolja címlapunkon Kiss Sándor szobrászművész domborműve. oooooooooooooooooooooooooo Aligha van a magyar történelemnek még egy olyan nőalakja, akinek népünk annyit köszönhet, mint első koronás királynéjának. 980 körül született Henrik bajor herceg lányaként. Egy régi ábrázolása feltehetőleg valóságot tükröz: a 16 éves menyasszony eljegyzésekor csaknem egy fejjel magasabb Istvánnál. Nem királynénak, hanem kolostori elvonultságra készült. Amkor Géza megkérte fiának, Adalbert püspök győzte meg arról, hogy Istennek a kolostorba vonulásnál jobban tetszik, ha közreműködik egy nép megtérítésében. Gizella erre szentelte élete java részét. Királynéi városnak Veszprémet kapta; székesegyházat és egy apácazárdát építtetett. Az országalapító munkában 40 éven át az a feladat hárult rá, hogy az egyre épülő templomokat miseruhával, miseinggel, kehelykendővel lássa el a királyi udvar nevében. Munkatársai magyar és bajor udvarhölgyei meg a veszprémi zárda apácái voltak. Hitvestársi és keresztény életében a krónkák kiemelik ártatlanságát, vallásosságát, szelídségét, bőkezűségét, jótékonyságát és vendégszeretetét. Az anyaság öröme Gizella életében nemegyszer fájdalmasra fordult: több apró gyermekének halála után 1031-ben kb. 25 évesen meghalt a trónörökös, Imre is. István király halála után visszavonultan csak Istennek élt. Szent István két közvetlen utóda, Péter is, Aba Sámuel is az özvegy királynét bőkezű jótékonykodása miatt gondnokság alá helyezte, sőt fogságba is vetette. 48 évig tartó magyarországi élet után visszatért Bajorországba, és Passauban bencés nővér lett abban a kolostorban, amelyet bátyja, a megboldogult Szent Henrik császár alapított. Sója, benne csontjaival, Passauban van, ahol 1059-ben apátnőként halt meg. A passaui egyházmegye meg is tartja Boldog Gizella ünnepét. 25 ÉVES A HAURIETIS AQUAS ENCKLIKA 1956. május 15-én XII. Pius pápa nagyjelentőségű tanító körlevelet adott ki, Haurietis aquas kezdettel. írásában minden megelőző pápai okmánynál alaposabban és teljesebben összefoglalja a Jézus Szíve-tisztelet hittudományi megalapozását; rámutat arra is, hogy a Jézus Szívének szóló felajánlást és Jézus Szíve engesztelését (erről a két kérdésről már régebben külön encíklíkákban tárgyalt XIII. Leó, illetve XI. Pius) miként kell gyakorolnunk, hogy általuk valóban elérjük a Krisztussal való szoros szeretet- és áldozati egységet. A most májusi általános imaszándék (1. 193.1.) kétségtelenül ehhez az évfordulóhoz kapcsolódik. Lássuk most XII. Pius enciklikájának néhány központi szakaszát, amelyek az imaszándék értelmét is megvilágítják. Joggal tekintjüka megtestesült Igének Szívét annak a hármas szeretetnek jeléül és jelképéül, mellyel az isteni Megváltó az örök Atyát és az összes embereket változatlanul szereti. (1) Jelképe ugyanis annak az isteni szeretetnek, melyet az A tyával és a Szentlélekkel ugyan közösen birtokol, de ami mégis benne mint a testté lett Igében halandó, törékeny emberi testén ke-
