A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
23 Cser László versei Ködbenjáró ének A ködben járunk, de a ködből egyszer majd kitalálunk, most még mindent befed a köd. A tettek, esmények felett, a felhők felett valahol ragyog a fény, itt-ott egy-egy sugara már ideszökött. De több még az éj, mint a nappal, több a köd, mint a derű, csak itt-ott telünk meg vigasszal. Vándorsors ez, vándortörténelem, botorkálás, de a remény húz, és titkos, be nem telt hős szerelem. Hazaérni! Könyörgünk hozzád, Te, örök-nagy, mi, árnyak utasai, mégis gyermekeid, mosolyogj ránk, Szülőnk, ki a Fény vagy! Béke Béke. Légy békés — és bűnös, megbocsáss, és kérj bocsánatot; ez: végső állomás. Tégy hitet, hogy éltél, láttál, eszméltél — szeretted, amit az életed adott, és eléd tárt Istened. Feloldoz és kibékít ő mindent itt körül; boldog, aki élt, és úgy hal, hogy örül. Áldozzál. Te vetted igéje életét, a testét-vérét adta, átadta Életét. Utitárs! Szent Isten, és társam, Jézusom! az életem sorsomban, utamban hordozom. Boldog öröm! Elértél; Öröm, elértelek; kételyek, kérdések, ha nézem, nincsenek. Teljességem, íme, oly veled vagyok! Fújd el a gyertyámat mikor csak akarod.
