A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-05-01 / 5. szám

194 ezerféle közelségében, jelenlétében áll. Májusban, anyák napjának a hónapjában gondolataink, olvasmányaink feltárják előttünk ezt a misztériumot. Isten a természetfeletti élet otthonát, az Egyházat is egészen emberszabásúnak alkotta. Nem hiányozhat tehát belőleaz édesanya: Szűz Mária az Egyház Édesanyja. (VI. Pál nyilatkozata a vatikáni zsi­nat III. ülésszakának végén.) Mint a természetes emberi családban, ugyanúgy az egyetemes Egyházban is a fiatal gyermekek, a fiatal egyházközösségek az édesa­nya különös gondoskodására szorulnak. Az evangelizálás problémái emberi szemmel emberfelettinek és megoldhatatlannak tűnnek; anya­gi és emberi eszközeink nincsenek arányban a nehézségekkel; hitünk, tanúságtételünk, munkánk lehangolóan középszerű. Mária az ő anyai jelenlétének egyszerűségével és mélységével beragyogja és felmelegíti sivárságunkat, kilátástalanságunkat, reménytelenségünket. „Istennél semmi sem lehetetlen." „Történjék velem a Te szavad szerint." Engelbert Mveng afrikai jezsuitának sikerült költői szépséggel kifejeznie minden bizalmat, gyengédséget, szeretetet, amely az Egy­ház Édesanyját fiatal gyermekeihez kapcsolja. „Köszöntelek, kegye­lemmel teljes! Téged, aki, mint Afrika, oly szegény vagy, oly jelen­téktelen, oly kicsi. Egyetlen kincsed: méhednek gyümölcse. Mondd, Anyám: hogyan lehetséges az, hogy kezed szerény poharába — mily apró! — ömlenek bele, hullám hullámra tornyosulva, a föld összes folyamai, Istenem szerelmének egész óceánja?!" I>j p Nagy Ferenc A Lukács-evangélium szerint a feltámadott Krisztus egymás után a tanítványok három csoportjával közölte a húsvéti örömhírt: először angyalok közvetítésével az asszonyoknak, azután személyes megjelenés formájában az Emmauszba igyekvő két tanítványnak, vé­gül pedig, a búcsútalálkozás és a mennybemenetel keretében, az egész apostoli kollégiumnak. Ösztönösen hajiunk arra, hogy az emmauszi tanítványok epi­zódjában valami rokonszenves, idillikus elbeszélést lássunk. Ez a lá­tásmód nem hamis, de meglehetősen felületes. Azt mégsem kell elvet­nünk, hogy az elbeszélés önként feltárulkozó emberi, lélektani szép­ségeinél szívesen elidőzzünk, és azokban is meglássuk a tanulságot. templomlalcui magyaroknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom