A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
188 Keresztes Szent János, Avilai Szent Teréz, Loyolai Szent Ignác, Charles de Fou- cauld és társai tanítanak a Jézussal egyesült életről. Mindegy, hogy milyen képekkel írják le ezt a sajátos lelkiállapotot, végeredményben ugyanazt az élményt fejezik ki: az ember elveszti életét Jézusban és Jézus által az Atyában. Figyelme elfordul önmagáról, Istent Istenért szereti, nem vigasztalásaiért. Él ugyan, de már nem ő, hanem Krisztus él benne az Atya dicsőségére. Célja Isten országa építése - Margit Mária anya esetében az Unum által. A következő évek megpróbáltatásaihoz, emberfeletti munkájához Margit Mária anya ebből a jézusi életből merített kifogyhatatlan energiát. 1940-ben az Unum meghívást kapott Kassára, hogy egy igen elhanyagolt negyedben napközis óvodát létesítsenek. Margit Mária anya két testvér kíséretében szeptemberben érkezett meg Kassára. Egy kétszobás kis lakást vettek ki, itt húzták ki a kemény téli hónapokat. A körülményeket az egyik testvér így jellemezte: A lakást nem lehet éppen összkomfortosnak nevezni: az egerek olyan szelídek, hogy az asztalon futkosnak — a testvéreknek nem túl nagy örömére. Az ajtóküszöbnél a résen át csak úgy tódul be a szél. A falak nedvesek. — Decemberben végre megürül egy kétszobás lakás az emeleten. Igaz, hogy a fürdőszobát legfeljebb kamrának lehet használni, a konyhai nagy sparherdet pedig asztalnak, de van benne kis gázrezsó is, és az ebédet amúgy is hozatják. A testvérek jártak ki a „dzsungelba", vezették az óvodát. Márciusban sikerült egy családi házat kibérelniök. Ez lett az Unum első állandó háza, most már kápolnával. Nem hiányoztak az anyagi gondok, de ezek Margit anyát nem keserítették el. Ezekről egyszer nevetve csak annyit mondott: „Oly távol áll tőlem a csüggedés, mint Makó Jeruzsálemtől!" 1941. szeptember 21-én végre felavatták a szegedi házat is. Az egyik testvér visszaemlékezéseiből származik a következő idézet: A kápolna tele előkelőségekkel, és a szentmise végén Atyánk (P. Csá- vossy) fogja a kalapját, és végigperselyezi az összegyűlt vendégeket. Csak úgy hullottak bele a százpengősök. De ami minden pénznél ezerszer drágább: most már két kápolnája van az Unumnak, két örökmécs ég. „Természetes" érési folyamat, hogy Margit Mária anyában a lelki anyaság élménye mélyül el ezekben az években. Szinte az egyetlen, amire magamban adottságot érzek, hogy a lelkek anyja legyek. Mondjak valamit ennek boldogságáról? Mindig jobban élem, hogy legnagyobb, legmélyebb boldogsága: a Szűzanyával, az egyetlen Anyával való benső egység. A ,,kis anyai örömök” mellett, amelyek mindezt kísérik, ez a nagy és mélységes boldogság: gyermekeimben mintegy megsokszorozódni és százféle változatban és körülmények közt dicsőíteni Őt. Mindig megértettem Kis Szent Teréz szomjúságát, amely kínozta, mert érezte, hogy egy élet, egyféle mód Őt szeretni nem elég neki. Ő erre azt a megoldást találta, hogy ,pz Egyház szíve" lett. Én már nagyon régtől fogva ab-
