A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

173 amíg be nem jelentem, hogy ,,kis feleségem” reggel 4 órakor töltött káposztáért kezdett kiabálni. Micsoda örömöknek nézek elébe! A csa­patotthonba tegnap szivarral a számban léptem be. De milyen ez a mai éretlen ifjúság! Tüstént rám üvöltöttek, hogy csak maradjak a mosdó közelében, mert ők nem vakarják fel utánam a szőnyegről a má­kos tésztát. A parnok meg avval kezdte, hogy felhatalmazza az egész csapatot: bármikor bárki szivarozót kidobhatnak az ablakon. Dühös voltam, hogy miért nem gratulál. Dühöm az utolsó szippantások után furcsa átalakuláson ment keresztül. Egyszerre csak nagyokat kellett nyelnem, meg mélyeket szuszognom. A csutkát sikerült elnyomnom. Nono, nem történt semmi baj. Csak látom, hogy nem olyan könnyű igazi nagybácsiként élni! Jámbor Marianne AZ EL NEM APADÓ FORRÁS (Első áldozok szüleinek a szentségekről) Krisztus tanítványának lenni nem könnyű dolog! Ha komolyan próbá­lunk keresztények lenni, akkor ezt a gyakorlatban számtalanszor megtapasztal­juk. A keresztény életet azonban nem szabad akrobatikus mutatványként fel­fognom, amit ha tehetségem van hozzá, és sokat gyakorlom, akkor az én erőfe­szítésem eredményeképp véghez is tudok vinni. Nem olyan, mint egy atlétikai verseny szám, amit teljesen egyedül kell bemutatnom, hogy érvényes legyen. Nem! A keresztény élet nem a mi produkciónk. Nekünk nemcsak szabad megfognunk Isten kezét, de meg is kell, és Ő az, aki végzi munkáját bennünk és velünk. Ho­gyan jön létre közöttünk és Isten között ez a mély, életet átformáló kapcsolat? A szentségeken keresztül. Tehát az Isten és az ember közötti kapcsolat létrejöttét vizsgáljuk. Az Is­ten tiszta szellem, mi pedig testbe foglalt szellemek vagyunk. A mi szellemünk csupán fizikai érzékszerveinken keresztül tud üzenetet befogadni. Halláson, látá­son, tapintáson keresztül közlekedünk a külső világgal. Aki nem lát, az csak le­írás és tapasztalás után tud némi fogalmat alkotni magának a dolgokról. A szí­nek nem léteznek a számára. Aki nem hall, annak az emberi beszéd, a madarak csicsergése, a zene szépsége örökre ismeretlen marad. Kézjeleken keresztül tud csak közlekedni másokkal. Az érzékszervek szellemünk kapui. S mivel bennün­ket az Isten így teremtett, azért úgy rendezte, hogy Ő is fizikai érzékszerveink kapuján kopogtat be hozzánk. Ha egy fiú egy leánynak karikagyűrűt ad, akkor a leánynak nem a gyű­rű dollárértéke a lényeges, hanem az a szeretet- és hűségígéret, amelyet az a gyűrű kifejez. A gyűrű a belső szeretetnek csak külső jele. Biztos, hogy a leány fogja értékelni a gyűrűt, de mindig tudni fogja, hogy az a lényegnek csak külső

Next

/
Oldalképek
Tartalom