A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
173 amíg be nem jelentem, hogy ,,kis feleségem” reggel 4 órakor töltött káposztáért kezdett kiabálni. Micsoda örömöknek nézek elébe! A csapatotthonba tegnap szivarral a számban léptem be. De milyen ez a mai éretlen ifjúság! Tüstént rám üvöltöttek, hogy csak maradjak a mosdó közelében, mert ők nem vakarják fel utánam a szőnyegről a mákos tésztát. A parnok meg avval kezdte, hogy felhatalmazza az egész csapatot: bármikor bárki szivarozót kidobhatnak az ablakon. Dühös voltam, hogy miért nem gratulál. Dühöm az utolsó szippantások után furcsa átalakuláson ment keresztül. Egyszerre csak nagyokat kellett nyelnem, meg mélyeket szuszognom. A csutkát sikerült elnyomnom. Nono, nem történt semmi baj. Csak látom, hogy nem olyan könnyű igazi nagybácsiként élni! Jámbor Marianne AZ EL NEM APADÓ FORRÁS (Első áldozok szüleinek a szentségekről) Krisztus tanítványának lenni nem könnyű dolog! Ha komolyan próbálunk keresztények lenni, akkor ezt a gyakorlatban számtalanszor megtapasztaljuk. A keresztény életet azonban nem szabad akrobatikus mutatványként felfognom, amit ha tehetségem van hozzá, és sokat gyakorlom, akkor az én erőfeszítésem eredményeképp véghez is tudok vinni. Nem olyan, mint egy atlétikai verseny szám, amit teljesen egyedül kell bemutatnom, hogy érvényes legyen. Nem! A keresztény élet nem a mi produkciónk. Nekünk nemcsak szabad megfognunk Isten kezét, de meg is kell, és Ő az, aki végzi munkáját bennünk és velünk. Hogyan jön létre közöttünk és Isten között ez a mély, életet átformáló kapcsolat? A szentségeken keresztül. Tehát az Isten és az ember közötti kapcsolat létrejöttét vizsgáljuk. Az Isten tiszta szellem, mi pedig testbe foglalt szellemek vagyunk. A mi szellemünk csupán fizikai érzékszerveinken keresztül tud üzenetet befogadni. Halláson, látáson, tapintáson keresztül közlekedünk a külső világgal. Aki nem lát, az csak leírás és tapasztalás után tud némi fogalmat alkotni magának a dolgokról. A színek nem léteznek a számára. Aki nem hall, annak az emberi beszéd, a madarak csicsergése, a zene szépsége örökre ismeretlen marad. Kézjeleken keresztül tud csak közlekedni másokkal. Az érzékszervek szellemünk kapui. S mivel bennünket az Isten így teremtett, azért úgy rendezte, hogy Ő is fizikai érzékszerveink kapuján kopogtat be hozzánk. Ha egy fiú egy leánynak karikagyűrűt ad, akkor a leánynak nem a gyűrű dollárértéke a lényeges, hanem az a szeretet- és hűségígéret, amelyet az a gyűrű kifejez. A gyűrű a belső szeretetnek csak külső jele. Biztos, hogy a leány fogja értékelni a gyűrűt, de mindig tudni fogja, hogy az a lényegnek csak külső