A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

164 csak az új szelekre figyelő szellemek látták meg. — Úttörő volt a ma­ga korában Schütz Isten a történelemben című történelemteológiai műve, amely az Isten országa című sorozatban jelent meg. A filozófia és a teológia magyar művelői jól tudják, milyen ne­hézségeket jelent az elvont gondolatok magyar nyelvű tolmácsolása, éppen nyelvünk jellegzetessége és az egyházi tudományosság nyelve­zetének fejletlensége miatt. Schütz Antal is tudatában volt ennek, és a problémát azzal igyekezett megoldani, hogy új nyelvet teremtett. Lehet bírálni nyelvújításának bizonyos eredményeit. De tény az, hogy a magyar filozófia és teológia sokat köszönhet neki ezen a téren is. A Dogmatika előszavában ezeket írja e problémáról: „A tárgyi ne­hézségek csökkentését akarja szolgálni a munka magyar nyelve is. (...) Sokévi tanító tapasztalat győzött meg, hogy akárhány (nem éppen mindig tehetségtelen) tanuló egyáltalán képtelen arra, hogy finomabb gondolatárnyalatokat, minőkkel éppen a dogmatika állandóan dolgo­zik, teljes értelmük szerint fogjonföl, ha nem anya nyelvén kapja. Ezen is akartam segíteni akkor, mikor a teológiai mű kifejezéseket és fordu­latokat lehetőség szerint magyarul is adtam. Műszókat nem lehet mesterségesen termelni, azokat az életnek kell szülni, vagy legalább örökbefogadni. S nekem eszem ágában sincs egy sereg kétes értékű mesterséges termékkel boldogítani az amúgy is eleget kínzott magyar nyelvet. Csak a latin szakkifejezésekbe sűrített teológiai gondolatokat akartam jobban hozzáférhetővé tenni." Majd később Schütz még hoz­záteszi: „E könyv szerzőjének is, az úttörők munkájának hálás elis­merése és fölhasználása mellett, sok esetben nem csekély fáradságot szerzett az elvont gondolathoz nem könnyen simuló magyar nyelvet hozzátörni a skolasztikái gondolatmenethez és modern vallásbölcse­leti gondolatokhoz." Schütz Antal később önéletrajzában (Életem) ezeket jegyezte fel Dogmatikájáról: „Csak most áll előttem teljes fölségében, felkava­ró valóságában, minden tehetséget szólító ésa legnagyobb teljesítmé­nyekre szító erejében a dogmák épülete. Lehet mondani, hogy csak most, de aztán egészen megtaláltam magamat, azaz tudtam a tanítás­ban mindezeket adni. Tűz gyulladt bennem, és megláttam, mivel tar­tozom hallgatóimnak." Voltak olyanok, akik szobatudósnak tekintették Schütz An­talt. Igaz, elsősorban az íróasztalánál és a katedrán kamatoztatta ha­talmastudását. De könyvei elértek a széles nagyközönséghez is, kon- ferenciabeszédeioen pedig — az egyetem fakultásain, és az egyete­men kívül is — ezreket mozgatott meg. Erről tanúskodott egyre nö­vekvő hallgatósága és a hozzá érkezett levelek tömkelegé. A benne

Next

/
Oldalképek
Tartalom