A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1981-04-01 / 4. szám

160

lomot, papokat, zsoltárokat ad nekik. Dávid személyében szíve szerint való (vő. lSám 13,14) királyt választ magának; tőle származik majd a Messiás. A népnek bölcseket és szenteket küld.

A próféták szava által kinyilvánítja, hogy olyan szenvedélyesen szereti népét, mint egy vőlegény — még akkor is, amikor kedvesének hűtlen magatartása a megcsalt szerelmes megalázó helyzetébe taszítja. Kedvese szégyent hoz a szerelemre;

Ö megint csak megbocsát.

... mint egy vőlegény ... (Én 1,15)

Két egyenlőtlen szövetséges

Szívük nem volt szilárd,

elvesztették szövetségében hitüket.

Az Irgalom mégis feledte bűnüket, nem hozott rájuk pusztulást.

Bosszúját megfékezte újra,

haragját tovább nem szította.

Eszébe vette: mindahányon testi lények, eltűnnek, mint a pára, vissza sose térnek.

A pusztaságban mennyit ingerelték! mennyit bántották a kietlenségben!

Folyton csak Istent kísértették, és lázadtak Izrael Szentje ellen.

Nem emlékeztek erejére,

mikor az ellenségtől megmentette őket...

(Zsolt 78,37—42; Farkasfalvy Dénes fordítása)

,,Az Úr szegényei”

így készített magának Isten egy népet, amely elutasítja a bálványokat, és hűséges marad egyedül őhozzá.

Szörnyű megpróbáltatások — a száműzetés, az idegen megszállás — következtében a reménység, amely ennek a kemény nyakú népnek (Kiv 32,9; 33,3 5; 34,9) túlságosan nehezére esett, visszahúzódott a szegények szívébe. Ez a szerény, alázatos maradék nem kételkedett abban, hogy majd meglátja Izrael vigasztalását. (Vő. Szof 3,12-13.)

Ide tartozott az öreg Simeon (Lk 2,25). Ide tartozott az az alázatos szolgálóleány is, akit majd boldognak hirdet minden nemzedék, mert a Hatalmas csodás dolgok véghezvitelére készült, érte és benne. A szűznek pedig Mária volt a neve. (Lk 1,48—49 27.)