A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-04-01 / 4. szám
158 déseire. VI. Pál pápa hitvallása így foglalja össze az áteredő bűnt./ /Hisszük, hogy Ádámban mindnyájan vétkeztek. Ez a következőt jelenti: az Ádám által elkövetett eredeti bűn azt hozta létre, hogy a minden emberben közös emberi természet olyan állapotba süllyedt, amelyben az eredeti bűn következményeit szenvedi el./ /Ez az állapot már nem ugyanaz, amelyben az emberi természet kezdetkor volt ősszüleinkben, akik szentségben és megigazultSágban teremtettek, és amely állapotban az ember mentes volt a rossztól és a haláltól./ /Tehát valamennyi emberre ez az így elbukott emberi természet származik át, megfosztva a kegyelem ajándékától, amellyel azelőtt fel volt ékesítve, megsebezve magukban a természetes képességeiben, és alávetve a halál uralmának; ebben az értelemben minden ember a bűnben születik./ /Azt tartjuk tehát a trentói zsinat nyomán, hogy az eredeti bűn az emberi természettel együtt adatik tovább, elterjedés, nem pedig utánzás révén, és hogy minden egyes emberben sajátjaként van ott./ B) ... ott még jobban kiáradt a kegyelem Bűn és megváltás De ahol megnövekedett a bűn, ott még jobban kiáradt a kegyelem. (Róm 5,20.) /Isten jóságának kiáradását az ember bűne nem állította meg, sőt szinte még bőségesebbé, még káprázatosabbá tette. Mindenható örök Isten! Te jóságodban megalkottad az embert, és ámbár igazságos ítéleted szerint kárhozatot érdemelt, irgalmadból mégis megváltottad, Krisztus, a mi Urunk által. (II. közös prefáció.)/ /Végtelen dicsőségedhez tartozik, hogy isteni erőddel segítesz a halandó emberen, sőt éppen halandó voltunkból szerzed a halálnak gyógyszerét, s az élet elvesztéből fakasztasz elveszett fiaidnak életet. (III. vasárnapi prefáció.)/ Ó szerencsés vétek! ó boldog húsvét! /A bűn éjszakájából bepillantásunk nyílik húsvét szent éjjelébe. Hivő tekintetünket a húsvéti örömének ujjongó felkiáltásai irányítják./ /0 milyen csodálatra méltó atyai jóságod hozzánk! Ö kimond
