A Szív, 1981 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
12 eszméknek a további fejezetekkel való rokonsága. Pl. a hit boldogsága 1,45-ben: „Boldog vagy, mivel hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked" - ez a gondolat visszacseng 11,27-28-ban: „Boldog a méh... boldogabb, aki hallgatja és megőrzi Isten igéjét." Vagy pl. hasonlítsuk össze a Szűzanya hálaénekének második részében szereplő gondolatpárhuzamokat: „uralkodókat taszít le trónjukról, de fölemeli az alázatosakat; éhezőket tölt be minden jóval, de üres kézzel bocsátja el a gazdagokat" (1,52-53), a sajátos Szent Lukács-i boldogságokkal, amelyek egyedül őnála ellentétes megfogalmazásban is szerepelnek: „Boldogok vagytok, ti szegények ... de jaj nektek, ti gazdagok! Boldogok, akik most éheztek ... de jaj nektek, kik jóllaktatok!" (6,20-26.) Ugyanilyen párhuzamokat találhatunk a királyság eszméjével, továbbá Jeruzsálem, a templom, a kultusz jelentőségével és végül a dávidi és az isteni származással kapcsolatban. (Érdekes megfigyelni, hogy Jézus gyermeksége és az egész evangélium is a templommal végződik.) 4) Sugalmazottsága, történetisége Lukács szerzőségéből két fontos dolog következik. Az egyik az, hogy a Jézus gyermekségéről előadott anyag inspirált szöveg: a Szentlélek által sugalmazott szerző és így a Szentlélek pecsétjét viseli magán, vagyis Isten gondolatait, mondanivalóját tartalmazza. A másik fontos következmény, amely Lukács szerzőségéből folyik, a szöveg történetisége. Jézus gyermekségtörténetének a jelentősége nemcsak az, hogy teológiai mondanivalója van, mintha ezt bizonyos lényegtelen, talán meg sem történt, legendás elbeszélések által tenné. Szt. Lukács éppen az, aki mint művelt görög a négy evangélista közül a leginkább lép fel a történetiség igényével. Ha Szt. Lukácsa végső szerkesztő, akkor a gyermekségelbeszélés elé tudatosan illesztette azokat a sorokat, amelyekkel az egész evangélium hitelességét, történetiségét akarta igazolni: „Már sokan vállalkoztak arra, hogy rendszeresen elbeszéljék a köztünk végbement eseményeket úgy, amint ránk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és hirdetői voltak az igének." Tehát végbement eseményekről, megtörtént tényekről van szó, melyekről „szemtanúk" tanúskodnak. Ezután „jónak láttam magam is, hogy — miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam — sorjában leírjam neked, nemes Teofil." A „végére jár-
