A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

87 házzal szemben támasztanak. Ők egy nyűt (fejlődőképes), lélektől áthatott és evangéliumi értelemben vett szegény egyházról álmodnak, ahol nem a hitviták, hanem a szeretet van otthon, ahol szenteket találnak, nem agitátorokat. „A min­denféle ideológiai és társadalmi időjárásváltozásnak kitett fiatalok boldogok, ha valaki a személyt, az értéket látja bennük. Az egyházi közösségben elsősorban megértést, mély kapcsolatokat és biztonságot keresnek.” És itt van a püspökök feladata. Legyenek „atyák, testvérek, jóbarátok” a fiatalok számára. Ennek ér­dekében gondoskodjanak megfelelő hitoktatókról, akik arra törekszenek,hogy a fiatalok a hitet meg is értsék, necsak szólamokat tanuljanak be. Hívják fel a püs­pökök a sajtó figyelmét a fiatalok igényeire. Legyen gondjuk a családokra és az ifjúsági mozgalmakra. De mindenekelőtt „teremtsenek olyan helyet a fiatalok számára, ahol meghallgatják őket, ahol imádkozhatnak ( a maguk igényeinek megfelelően) és vitatkozhatnak.” Nagyon tanulságos volt a résztvevők számára, hogy a külön- 9 a a böző római Üjúsági szervezetek meghívták őket saját ottho­nukba, hogy tapasztalják meg azt a miliőt, amely számára elveket akartak kidolgozni. Nem utolsósorban kell megemlítenünk Frére Roger Schutz felszólalását, aki a több éve tartó ifjúsági zsinat tapasztalatairól számolt be, nemcsak a Taizé-be zarándokló fiatalok tízezrei között szerzett tapasztala­tokról, hanem a mexicói, calcuttai, philadelphiai, nairobi tapasztalatokról is. II. János Pál pápa a résztvevő püspökökkel koncelebrált szentmisét, és beszédében a szimpozion munkáját egy magasabb összefüggésbe helyezte. Kie­melte, hogy a tárgyalt probléma szerves része Európa evangéüzálási felada­tának. Utalt arra is, hogy 1980-ban ünnepeljük Európa védőszentje, Szent Bene­dek születésének 1500 éves évfordulóját. Ez a bencés tradíció abban is érvényre jutott, hogy a szimpozion új elnökévé a bencés szerzetesből lett bíborost, Basil Hume-t, London püspökét választották. A záró ülés utáni sajtókonferencián az illetékesek kiemelték, hogy meny­nyire fontos volt az ügy sürgősségére felhívni a figyelme t*és hogy milyen jelentős és sikeres volt a tapasztalatcsere a püspökök között,de a fiatalokkal folytatott beszélgetések alatt is. Végül pedig elhangzott egy figyelemreméltó és elgondol­koztató mondat is: „A tanácskozás legfontosabb eredményt a püspöki kollegiali­tás megtapasztalása volt.” • o • Saját magad felfedezése, anélkül, hogy lenne valaki, aki megértene, a létezés o- lyan szégyenét válthatja ki, ami az önmegsemmisítéshez vezethet.Az evangélium számára azonban nincs normális, vagy abnormális, csak Isten képére teremtett ember! — Minden emberben van a magánynak olyan része, amit semmi emberi közelség nem tud betölteni, Aki a magányt így nem fogadja el, fellázad az embe­rek, sőt maga az Isten ellen is. Mégsem vagy soha egyedül. Hagyd, hogy szíved mélyéig kitárulj, és meglátod, hogy az emberek arra vannak teremtve, hogy la­kásul szolgáljanak. Lényed legmélyén, ahol senki sem hasonlít senkire, vár Krisztus. Az üjúsági zsinat dokumentumaiból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom