A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

79 rendtársak is sok gonddal küszködtek, és valódi, nekünk való munka sem akadt, így amikor pilóta barátunk az angol bencésektől kért az alapítandó iskolájához atyákat, nekünk nagyon jókor jött a kezdeményezés. így kerültünk Északameri- kába. — Mondhatjuk azt is, hogy így keletkezett egy magyar bencés kolostor e- zen a kontinensen? — Kezdettől fogva hangsúlyoztuk, hogy nem csak magyar bencés házat a- lapítunk. Nemcsak jótevőnk és meghívónk eredeti szándéka miatt, hanemazért is, mert minden amerikaihoz küldetést éreztünk, nemcsak a kint élő magyarokhoz. — Ezek szerint ugyanaz történt, mintSzt. István királyunk korában. Hoz­zánk francia bencések jöttek, de nem azért, hogy francia kolostort alapítsanak, hanem azért, hogy a magyaroknak szolgálatára legyenek. — Pontosan. Persze ez nem jelentette, hogy elfeledkezzünk a magyarok­ról. Rendszeresen vállalunk kisegítést magyar plébániákon, mindig vannak ma­gyar diákjaink is. Házfőnökünk ugyan amerikai, de nem fordulhatok hozzá olyan kéréssel magyar ügyekben, amiben ne lenne a legnagyobb jóakarattal a segítsé­günkre. Hogy mást ne mondjak, évente 3040 000 dollár ösztöndíjat fizetünk ki diákoknak, és ezek közül majdnem mindig akad magyar is. De a legfontosabb szolgálatunknak a magyarság felé azt tartom, hogy bizonyos körökben jó nevet szereztünk a magyaroknak. Diákjaink nagyrésze az u.n. felső középosztálybeli családokból való, akik maguk is feltehetőleg befolyásos pozíciót fognak betölte­ni a közéletben. Szüleik mindenesetre ezt teszik. Ebben a rétegben, hazánktól olyan távol, azt hiszem jó véleményt sikerült kiformálni a magyarokról. Jó pél­da erre egyik fiatal rendtársunk, aki annyira megszerette a magyarokat, hogy egy kicsit megtanult magyarul, és már kétszer töltött hosszabb időt volt anya­kolostorunkban, Pannonhalmán. Sok magyar barátot szerzett nemcsak a bencé­sek körében, hanem a legegyszerűbb emberek között is. Pedig senki rokona nem volt magyar. — Ha most már nem tartozik ez a kolostor a pannonhalmi főapát felügye­lete alá, ez azt jelenti, hogy önálló apátság lett? — Nem. Illetve még nem. Rendünk szabályai szerint erre még nem volt lehetőség, de a legjobb úton haladunk affelé, hogy hamarosan önálló apátság legyen a mi házunk is. Jelenleg az északamerikai Manchesterben lévő Szent An- zelm apátság perjelségeként működünk. — Hány szerzetes él ebben a házban? — Összesen tizennyolcán vagyunk. Közülük öt magyar atya. — Mivel foglalkoznak? — Rendünk elsődleges célja: egy élő imaközösséget kialakítani, és elvé­gezni azokat a munkákat, amelyeket ez a közösség Istennel és emberrel sugall, így elsődleges feladatunk, amit a hagyományoknak megfelelően ellátunk, hogy naponta ötször közös imára gyűlünk össze, és egyre nagyobb ünnepélyességgel végezzük a zsolzsmát, illetve a koncelebrált szentmisét. Nem könnyű a mai élet­formák között az időt ezzel a programmal egyeztetni, de azért lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom