A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

73 — Szerintem nem! - erősködött a lőcsfalvi pap. - Vegyük a történelmet. Az ember természeténél fogva társas lény. Magában, el­szigetelten csak valami baleset következtében élhet, mint Robinzon, de még neki is ott volt egy Péntek szolgája. Társadalmi ösztönével kö­zösségeket alkot. Legyen az község, ország, vagy egy kis család. Egy kis királyság. Ott szunnyad benne a vágyálom, hogy magának egy i- lyen kis királyságot alkosson, és benne majd ő lesz a király. A többi ember, akármilyen kevesen is, az ő alattvalói lesznek. Mint a tíz ci­gánycsalád ott a telepen a vajdával. No, erre a kormányzó úr elkezd ám nevetni: — Ó! Hát ide lyukadunk ki! Egyszóval a cigánytelepi élményét rá akaija atyám húzni az egész emberiségre? — Nem egészen - folytatta a pap. - De vegyük, példának oká­ért, a családalapítást. Apa, anya, gyermekek - király, királynő, alatt­valók. Vagy vegyük a falut: A község bírója, a bíróné és a falu lako­sai. Vagy egy egyesületet: annak elnöke, az elnök úr felesége és a tagok. — Remélem, engem, mint elöljárót nem akar ebbe az elméletbe beiktatni, mert itt nincsen királyné! — Miért ne? — térfáit vissza a lőcsfalvi pap. — Utóvégre a király a fontos, és nem a felesége. így lehet a püspök is „királyság-álom” hordozója. Dolgozik, harcol, s addig ügyeskedik, hogy ő lesz a püs­pök és nem az osztálytársak egyike. Utóvégre Szent Pál is azt mond­ja: Aki püspökséget kíván, jó dolgot kíván. A kormányzó úr mosolyogva hallgatta a lőcsfalvi pap „tudo­mánytalan” társadalom-elméletét. — Nos, kíváncsi vagyok, hová lyukad ki majd atyaságod. — Nagyon egyszerű — mosolygott vissza szerénykedve a pap. — A Miatyánkhoz. Ez a királyságépítő ember mindennapos imája, és így hangzik: „Jöjjön el az én országom, legyen meg az én szent akaratom.” — Nem is olyan rossz! — állapította meg a kormányzó úr. — Mindenesetre ez is egy bepillantás az emberi életbe, mint atyám is mondja. Remélem, bennem nem fedezett fel ilyen ösztönöket?! — Azt nem, de nem árt résen lenni, mert a római költő ezt így fejezi ki: űzd ki az őstermészetet furkósbottal, és bizony újra vissza­tér! Csak jóval később árulta el a kormányzó úr, hogy milyen nagy baja volt egy ideig, mert annyira elméjébe tapadt a lőcsfalvi pap for­mulája, hogy a Miatyánk közben folyton ez jött a nyelvére: „Jöjjön el az én országom...” Tehát tényleg van valami a dologban. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom