A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-02-01 / 2. szám
65 bennem hisz, ne maradjon sötétségben.” Megvilágosító tevékenysége abból ered, ami benne van: Isten Szava, az emberek élete és világossága, az igaz Világosság, mely a világba jőve megvilágosít minden embert. így a körülötte gyűrűző dráma nem más, mint a világosság és sötétség összecsapása: a Világosság a sötétségben világít, a gonosz világ pedig igyekszik elfojtani, mert az emberek, ha cselekedeteik gonoszak, jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot. Végül a szenvedés órájában, amikor Judás eltávozik az Utolsó vacsoráról, hogy a Mestert kiszolgáltassa, Szent János evangélista szántszándékkal jegyzi meg: Éjszaka volt. Maga Jézus is, amikor elfogják, kijelenti: Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé. A sötétség és világosság ellentétét kiélezi az a tény, hogy Jézus a világ Világosságaként nyilatkozott meg. Tehát a fény jellemzi Isten és Krisztus területét, minthogy az a jó és az igazságosság területe, a sötétség pedig a Sátán területét, minthogy az a rossz és az isten telenség területe. Az ember a kettő között áll és választania kell, hogy a sötétség fia lesz-e, vagy a világosságé. Az emberek Jézus szerint két csoportra oszlanak. Az egyikbe az „e világ fiai” a másikba a „világosság fiai” tartoznak. Amikor megjelenik Krisztus, a Világosság, a két csoport külön válik: akik gonoszát cselekednek, azok menekülnek a fény elől, hogy tetteikre fény ne derüljön, akik az igazságot cselekszik, azok kimennek a fényre és hisznek a világ Világosságában, hogy a világosság fiai legyenek. Az Ür Jézus maga figyelmeztet: fontos, hogy az ember ne hagyja elsötétedni belső világosságát és hogy vigyázzon szemére, teste lámpására. Szent Pál leveleiben ez a figyelmeztetés újra és újra visszatér. A világosság fegyvereit kell felöltenünk és el kell vetnünk a sötétség tetteit, félve attól, hogy meglep bennünket az Űr Napja. Ebbe a távlatba könnyen belefér az egész erkölcstan: ami jó, igaz és egyenes, az mind a világosság gyümölcse, a sötétség meddő tettei viszont az összes bűnöket magukba foglalják. Szent János sem beszél másként leveleiben. Hogy közösségben lehessünk Istennel, aki maga a világosság, világosságban kell élnünk. A mérce a testvéri szeretet: erről lehet megismerni, hogy valaki a sötétségben él-e, vagy a világosságban. Aki a világosság igaz fiaként él, az az emberek közt szétsugározza azt az isteni fényt, amelynek letéteményese. Teljesíti a Krisztus által rábízott küldetést azzal, hogy maga is a világ világosságává válik. o o o
