A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-12-01 / 12. szám
564 zése után a négyéves nyelvmesteri iskolát végezze majd el. A nyelvmesteri iskola a Sacré-Coeur sajátos iskolája volt. A képzés, amelyet nyújtott, több tekintetben nagyon általános műveltséget adott, mint általában a leánygimnáziumok. A nyelvmesteri iskolában és magában az intézetben a német nyelven kívül, amelynek ismeretét Margit már otthonról magával hozta, a francia és angol nyelvet is megtanulta, továbbá betekintést nyert a német, francia, angol s általában a világirodalomba. Az iskolában és az internátusbán különböző „hivatalokat" töltött be ő is, mint valamennyi társa. Volt sekrestyés, csengető, ebédlős... Lelkiismeretesen megfelelt minden feladatának, bár nem mindegyikhez volt kedve. Nem volt faszent, megtette például egyik osztálytársa kedvéért, aki igen félt a feleltetéstől, hogy negyedórával előbb kicsöngetett az óráról... Nagy volt persze a kavarodás, de ő a legszigorúbb vallatásra sem adott felvilágosítást. Végül is a feleltetéstől megmenekült osztálytársa vallotta be közös „bűnüket"... Az ebédlőben szigorú fegyelem uralkodott. Nem volt szabad például semmit a tányéron hagyni. A következő esetre Magi emlékezik vissza, aki egy ideig ugyancsak a Sacré-Coeur növendéke volt: Volt egy francia étel: burgonya, töltve húsfélével, talán nyúlhús volt, s nem is volt magyarosan fűszerezve. Valósággal a rosszul lét fogott el, annyira undorodtam tőle. Margarétám látva, hogy az étel nem akar elfogyni a tányérról, előbb unszolással próbálkozott: ,Edd meg, nem is olyan rossz!', majd fogta, s minden komédia nélkül megette. Tanulmányi eredménye általában „jeles” volt, néhány „jó" osztályzattal tarkítva. Egyetlen tárgyban, a rajzban bizonyult gyengébbnek az átlagnál. Diákos leleményességgel kölcsönösen kisegítették egymást egyik hálótársával, akinek a számtan okozott nehézséget: mikor a felügyelő anya nem volt a közelben, gyorsan átdobták egymásnak, egyik a rajzot, a másik meg a számtanpéldát. Egy volt osztálytársa nemrégiben így jellemezte Mester Margitot: Egy osztályba jártunk a Sacré-Coeurben. Margit kedves, visszahúzódó, szeretetreméltó leány volt, osztálytársai mind szerették. Soha nem tűnt ki semmivel. Jól tanult, de soha nem brillírozott, csöndesen, lelkiismeretesen elvégezte feladatait. Részt vett a játékban, de soha nem vezette azt. Senkit be nem árult, nem tartozott séma „szentek", sem a kellemetlenek" csoportjába. Arcán mindig derű ömlött el. Volt benne valami felsőbbrendű, társai mindig tisztelettel néztek fel rá. Nem került közelebbi kapcsolatba egyikünkkel sem. Indulatos természete volt, s önuralmának voltak határai... Érzékeny, kicsit mimózatermészet volt. — Az utolsó évben barátságba került egyik osztálytársával, akihez aztán el is járt Nógrádba. — Szívből tudott nevetni, értette a tréfát. Társai elismerék tekintélyét, bár ő erre soha nem pályázott. Reális, két lábbal a földön járó ember volt. Hibái nem kedvetlenítették el. Ezt mondta egyszer: A szenteknek is voltak ám hbáil - Olvasmányainkat ellenőrizték. Igen jó magyartanárunk volt, de pl. Adyról csak igen keveset halb ttunk. Jobban ismertük a német regényeket, mint Móricz, Gárdonyi, Móra regényeit és Zilahy egy-két
