A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
526 művészünk, kisebb költeményeiben mintegy 23 000 szót használt. Magyarországon a 14 éves gyermek ma átlag 6—7 000 szót ismer, míg a nagy szókincsű ember 50 000 szónál is többet. Amikor a több mint egymillió szóra gondolunk, tudnunk kell, hogy ez a hatalmas tömegű szó nem egyformán fontos, és nem isegyformán ismeretes. Törzs- állományát alapszókincsnek hívjuk. Ebbe tartoznak a mindannyiunk előtt ismert és állandóan használt szavak. A 14 éves gyermek 6-7 000 szóból álló szókincse szinte teljes egészében az alapszókincsbe tartozó szavakból áll, de az 50 000 szónál is többet használó nagy szókincsű ember szavainak 75 %-a is az alapszókincsbe tartozik. A kiegészítő szókincs messzemenően nagyobb gazdagságát a különböző vidékek, társadalmi és műveltségi rétegek, szaknyelvek sajátos szókincse alkotja. De idetartozik az argó meg a zsargon is. Az argónak, ennek a közönséges és rikítóan kedélyes elemekkel feltűnően sűrűn színezett, intim társalgási nyelvváltozatnak a szókincse tele van ritka képzésű szavakkal, szokatlan szóegyüttesekkel, meglepő képeket idéző fordulatokkal. Itt ki kell emelnünk a diákzsargont, amely minden családi asztalnak szülők által üldözött, de mégis állandó vendége. A tolvajnyelvnek a be nem avatottak előtti érthetetlensége viszont igen meghatározott célt szolgál: a neve is mutatja, hogy mi ez a cél. Minden nyelv szókészlete állandóan fejlődik. Az élet fejlődésének megfelelően új valóságok megjelölésére új szavakat alkotunk, idegen nyelvekből szavakat kölcsönzünk, a köznyelv átvesz a nyelvjárásokból, a szaknyelvekből, sőt az argóból is szavakat. Hogy néhány példát is lássunk: tömbösödik — futószalagon gyárt — mellre szív — öreglány — farmer — arénázik. Valamit a magyar nyelv muzsikájáról is mondhatunk. Minden nyelv muzsikáját a magán- és mássalhangzók váltakozása adja meg. Nos, nyelvünkben 100 hangból átlagban 58 mássalhangzó. Ezek között pedig leggyakoribb a t. Ha egy szövegből kiemeljük az egymás után sorban következő 100 mássalhangzót, ezek között 13 lesz t. Nem sokkal marad el tőle az I, az n és a k: mindegyik a szövegből kiemelt 100 mássalhangzó között majdnem tízszer fordul elő. Gyakori még az r és az m. Ez a hat hang teszi a használt mássalhangzóknak több mint a felét. Ami a magánhangzókat illeti: 100 hangból átlagosan 42 a magánhangzó. Ebből leggyakoribb az e: ha egy szövegből kiemeljük az egymás után sorban következő 100 magánhangzót, 26 e lesz. Nem sokkal marad el mögötte az a 23 előfordulásával. Amilyen ritka a mássalhangzók között a ty, olyan ritka a magánhangzók között a hosszú ű: ez utóbbi a magánhangzóknak csak két ezrelékét teszi. Petőfi verssorát A Tisza c. költeményéből a nyelvi széphangzás prófétái kényszeredett mosollyal szokták idézni: Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled? Pedig a költő tollát vádolnunk nem szabad, mert — ha szokatlan bőségben is tette — mégiscsak szép anyanyelvűnk természetének törvényén-állva fogalmazta meg ezt a sok e betűs sort. Hol? Egész költészetünk egyik legcsodálatosabb tájrajzában.
