A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
519 némi büszkeséggel és elégedettséggel néznek vissza. Nemcsak az élet legnagyobb kincsét, a szív békéjét és az Istennel való benső egységet őrizték meg - sokan beszélnek az Istennek a börtönben megtapasztalt különleges kegyelmeiről -, hanem azt is látják, hogy szenvedéseik és a börtönben meghaltak szenvedései nem voltak hiába. Kína több részéről érkezik hír, hogy fiatal férfiak és nők fordulnak azok felé, akiket éveken át láttak, amint Krisztus keresztjét bátran hordozták, és arra kérik őket, hogy hitükben társaik és követőik lehessenek. Az ilyen személyek száma nem nagy. Kínában a széles körű érintkezés és a hit terjesztése nincs megengedve. De azokra, akik közelről láthatták a papok és a hős katolikusok életét, mély hatást gyakoroltak. Tudunk olyanokról, akik afelől érdeklődnék, hogyan lehetnének papok, szerzetesek, apácák. Ezek az első rügyei és ígéretei a hit jövendő virágzásának Kínában. A Hazafias Egyházban soha nem mutatkozott a keresztény életnek ilyen ígérete. Magas eszményektől fűtött fiatalok miért is csatlakoznának olyanokhoz, akik bár keresztényeknek mondják magukat, valójában egy ateista rendszer szolgálatában állnak - főképp most, amikor a fiatalság marxizmusba vetett hite szertefoszlott - amint a hivatabs kommunista sajtó is elismeri és helyébe minden politikai rendszer iránt való bizalmatlanság lépett? Megtalálhatják-e nagylelkű fiatalok a Hazafias Egyházban a Krisztus keresztjéből áradó fényt, az örök életbe vetett hitet, a teljes elkötelezettséget? Keresztényeink világosan és élesen látják ezt, és most, amikor a kormány újra bevezetni készül azt, amit a vallásos hit szabadságának nevez, keresztényeink — így is mondhatjuk - „a vallásszabadság elleti’ foglalnak állást. A jelenlegi vallás- szabadság csak megnehezíti az életüket. A Hazafias Egyházhoz nem akarnak csatlakozni; de újból mindenféle nyomást gyakorolnak rájuk, hogy csatlakozzanak. Mikor külföldi katolikus küldöttség érkezik, ismét kényszeríthetik őket - mint a múltban hogy jelenjenek mega szentmisén, hogy a külföldi delegáció elégedetten - és megtévesztő ábrándokkal térhessen haza. Mivel keresztényeink távol tartják magukat az új „szabadságtól”, a kormány és a mindenható rendőrség ismét gyanakvással figyeli minden lépésüket; gyermekeiket megint kizárják az egyetemekről, őket pedig ismét gyanakvás fogadja a munkahelyükön. De azok, akiknek annyi megpróbáltatáson kellett át- menniök, hogy hitükhöz hűek maradhas sanak, hogyan csatlakozhatnának most ahhoz a Hazafias Egyházhoz, amelyet sza- kadár egyháznak tartanak? Mindannyian tudják, mert a Hazafias Egyház papjai és az ott dolgozó kommunista ellenőrök hangosan hirdetik, hogy nem ismerik el - amint ők mondják — Róma püspökét. Mikor egy látogató pap a jelenlegi pápa képével akarta megajándékozni a hazafias mozgalom papjait, nem fogadták el, érinteni se akarták. (Vége) ŰS ZTl ZEi Éti vJ/ sU vj? vX7 \X7 A legtöbb ember igazában csak néhány hónapot él; az élet peremén játszadozik, és 80 éves korában alig néhány jelentős pillanat van a markában. Michel Ouoist
