A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-11-01 / 11. szám

495

gyors gazdasági fejlődése egyedül a gazdagok hatalmát gyarapítja. Az Egyház egyre erélyesebben vállalta a védtelen társadalmi osztályok védelmét. Ezért a kormány és az Egyház közt a viszony évek óta feszült. 1968 óta 30 püspököt, 92 papot és szeminaristát, 273 világi apostolt tartóztattak le. A jelenlegi államelnök, JoSo Figeiredo generális közel kétéves kormányzása a demokratikusabb irány felé fordulás előszeleit hozta, de még ez év májusában is kiéleződött a helyzet. 200 000 acélmunkás nem fogadta el, hogy a béremelés alacsonyabb legyen, mint az egyévi (83,7%-os) infláció. Mivel a kormány nem ismeri el a sztrájkjogot, a munkások csak törvénytelenül sztrájkolhattak. Paulo Evaristo Arns bíboros és Claudio Hummes püspök a 40 napos sztrájk egész ideje alatt a munkásokat támogatták, nagygyűléseken tiltakoztak a munkásság vezetőinek letartóztatása miatt, 75 templomot nyitottak meg gyűlések és ételkiosztás céljából.

(Húszezer üzletember írta alá azt az ívet, amelyen érsekük akciója miatt a Szentatyánál panaszt emeltek.) Az Emberi Jogok Irodáira a családok és kisebb csoportok jogvédelméért van szükség országszerte.

Hat évvel ezelőtt a közügyész ezt írta jelentésében az államelnöknek: „Nemzetbiztonsági szempontból ma a papság alkotja a legaktívabb ellenséget. Felforgató módszerekkel Brazília fennálló politikai, társadalmi és gazdasági szerkezetét újjal akaiják kicserélni, és ez minden szempontból megegyezik a marxi szemlélettel.” A katonai vezetőség szemében a társadalmi igazságosság hirdetése fölforgatás, azaz marxizmus. Az Egyház és az egyháziak az evangélium követelményének vallják, hogy a jólétben élők és a nyomorúságból kiemelkedni nem bírók közt fennálló, kiáltó különbség megszüntetésén fáradoznak. A brazil egyház az utóbbi 15 esztendőben határozottan a szegények pártjára állt. A 340 tagot számláló püspöki kar 25%-a élesen, 61%-a megfontolt szilárdsággal állt ki a társadalmi és gazdasági átalakulás mellett, és csak 13%-a ellenzi a fennálló rendtől való elszakadást. A brazil egyház tudatára ébredt annak, hogy a kommunizmust legyőzni csak úgy búja, ha a szegények számára ő jelenti az igazságtalanságoktól szabadító reményt. A Szentatya, aki régebbi útjai során többször helytelenítette a dél-amerikai papság politikába hajló radiDom Paulo Evaristo Arns.

T