A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-11-01 / 11. szám
491 itt van! Mert a mi érdeklődési körünk csak hivatal, konyha, hálószoba és terített asztal, egy kis politika, egy kis irodalom, egy kis liliputi nagyzolás, azért már a mi kis létszigetünkön be is van fejezve a lét, a lehetőségek sa valóságuk birodalma. Csak az van, és csak az lehet, ami két centiméternyire van tőlünk, vagy hát mondjunk többet: kétezer kilométernyire vagy két Androme- da-köd távolságnyira. És ezzel vége, ezen túl már nem lehet semmi! Holott, mi ez az evilági élet? Egy kis göröngy a lét Himalájáihoz képest! Egy pillanat egy évmilliárd mellett! Nem ott kezdődik-e az igazi Valóság odatúl, a Nagy Kapun túl? Micsoda távlatok nyílnak majd meg ott előttünk! Micsoda űrökbe pillantunk majd bele! Micsoda mélységekbe és magasságokba szédül bele a tekintetünk! Micsoda fényözönöket fogunk látni, milyen fojtogatóan igéző szépségeket, milyen túlcsorduló gyönyörűségeket! Micsoda méretekkel fognak odatúl mérni, s milyen értékmérőkön a dolgok valódi mivoltát felbecsülni! Törpék és hangyák mi, ha egyszer majd lehántják törpeségünk béklyóit, ha majd az Isten fiainak látóképességével száguld végig a tekintetünk a földön s az örök javakon, problémákon és lehetőségeken, határokon és határtalanságokon: hogyan fogjuk szégyellni, hogy idelenn, Nagy Kapun innen, vagy ahogy ott majd megint mondani fogjuk, túl, olyan szörnyű nagynak taksáltuk a semmit, és oly értetlenül ráztuk le figyelmünkről az igazán nagyot! Fiatal valaki? Vagy öreg? Csak annyit jelent, hogy egyik valamivel korábban jelent meg a földkéreg felületén, a másik valamivel későbben. Az idő nagy óceánján ez a habocska itt loccsant fel, amaz egy arasznyival odébb. Egyik is csak apró loccsanás, a másik is. Egyik is csak egy hajszál, amely valahol az óceán tetején ring, a másik is. Mi triumfálni való van abban, hogy valaki valamivel később jött? Hogy fiatalabb? Hogy e pillanatban még messzebb van a lefonnyadástól és lebukástól, mint például mi? Csak annyi a különbség, hogy mi már korábban kezdtünk élni; mi egy csomó dolgot már akkor láttunk és végigcsináltunk, amikor ti, édes tudatlan fiatalok, még nem láttatok semmit. Mi például még azt a kort is láttuk, amikor nem volt sem autó, sem mozi, sem villany- világítás, sem telefon. Hogy ti, mai gyermekek, ha valami közbe nem jön, még megéritek a „nagy" pillanatot,amikor már 2000-et fognak írni az emberek, olyan
