A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
470 van a Szovjetunióban is: ismerni kell azt, amit támadni akarunk! A pekingi kutatóintézet az újonnan felállított Társadalomtudományi Akadémia része; ennek feje a kommunista párt egyik vezető embere. A vallási osztály feje egy öreg professzor, aki tavaly azt írta, hogy minden vallásnak megkell szűnnie. A mását intézmény Nankingban van, a Nankingi Egyetem része. Ez nemrég magába olvasztotta, ami még a régebbi jónevű nankingi anglikán teológiai főiskolából megmaradt. Ez a főiskola már régen szétesett, de feje, K. H. Ting püspök még mindig az élén áll. Olyan ember, aki míg más protestáns vezetők a börtönt vállalták, kezdettől fogva együttműködött a kormánnyal. Nemrégen, az Egyesült Államokban, egy látogatása során tett többféleképpen érthető kijelentéseket. Ö is azt mondta, hogy a kínai kormány nem engedi meg, hogy külföldi vallásos intézmények Kínába visszatelepülhessenek. Mit jelent hát a vallási szabadság új meghirdetése és a templomok megnyitása? Csak néhány tempbmot nyitnak újra, azért, hogy mutassák, hogy a kormány nem szűk látókörű, és a vallásos hit egyes formáit megtűri A kommunista párt Egységes Frontjának egyik helyi vezetője kertelés nélkül kijelentette, hogy kisvárosokban a templomokat és imaházakat nem nyitják meg; csak néhányat nyitnak meg közülük a nagyobb városokban, hogy a külföldieknek mutathassák, hogy Kínában vallásszabadság van. Ez világos beszéd. A nagyobb városokban a templomépületek, keresztény és buddhista templomok állnak, bár 13 éven át világi célokra használták, vagy zárva hagyták őket; de kisvárosokban és falvakban sok tempbmépület már nincs is meg. Elpusztították őket, és a földdel tették egyenlővé. A gyanútlan látogató nem is sejtheti, hogy abban a községben vagy faluban tempbm is létezett. Tizenhárom éven át a kommunista Kína határain kívül senki sem tudta biztosan, mi történt a püspökökkel, papokkal, hívekkel. Azt lehetett tudni, hogy mi történt a kulturális forradabm előtti időkben. Amikor a kommunisták 1949-ben átvették a kormányt, óvatosan fogtak programjuk megvalósításába. Ugyanazt az eljárást alkalmazták buddhisták, taoisták, mohammedánok, keresztények és valamennyi vallás esetében. (A konfucianizmus nem vallás, hanem bölcseleti tanrendszer; ezt is hevesen támadták.) A vallásos hívőket csak fokról fokra kezdték háborgatni Először az ifjúsági egyesületeket támadták azzal az ürüggyel, hogy politikai, nem pedig vallási szervezetek. Azután a következő négy-öt év alatt a külföldi hithirdetőket, papokat és apácákat űzték ki apránként, kis csoportokban, mindig politikai tevékenység címén. Közülük sokan töltöttek több-kevesebb időt börtönben, néhányon magánzárkában, és arra kényszerítették őket, hogy írják alá, hogy külföldi kémek voltak Kínában. Soknak megtört az ellenállóképessége, és aláírták, hogy kémek voltak. Mikor 2500 külföldi papot kiutasítottak, kb. ugyanannyi kínai pap még maradt. Először azt mondták nekik, hogy Rómát követhetik vallási ügyekben, de nem politikában. Ezt könnyű volt elfogadni De ez csupán csalétek volt. Egy sereg kínai püspököt, papot és világit szüntelen zaklatásnak tettek ki, nyilvános vádgyűléseken meghurcolták őket, börtönbe vetették vagy kényszermunkára ítélték őket. A többieket így megfélemlítették. Végül 1957-ben, egy hosszú, viharos gyűlés után, megalakították Pekingben a katolikus Egyház kormány támogatta szervezetét, amelynek a Hazafias Katolikus Egyesülés szépítő nevét adták. Ezután azoknak a pa
