A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
466 sunkba — kis Bercikénk ekkor 2 éves és 4 hónapos volt - és vártuk kis póiyásbabánk jöveteiét. Kis Mancikánk már ebben az új lakásban született 1906. december 10-én. A plébániatemplomban keresztelték meg december 18-án. Édesanyja gondosan megőrizte a gyermek keresztelési ruháját. A felnövekvő Margitka édesanyjától hallott először megkeresztelésének körülményeiről: hogy roppant hideg téli nap volt, hogy a plébános megmelegítette a keresztelésre szolgáló vizet, hogy bátyja, Berci, milyen szeretettel dédelgette kishugát... Amikor megértette, hogy a keresztség szentsége tette őt a Szentháromság templomává, nem győzött hálálkodni Istennek ezért az ingyenes jóságáért. Élete végéig bensőséges áhítattal ünnepelte meg keresztségi évfordulóját. A Mester család kiegyensúlyozott anyagi körülmények között élt. Az édesapa, Dr. Mester József, Tamási királyi közjegyzője volt, köztiszteletben álló, becsületes férfi. Az édesanya a család gondozása mellett karitatív szolgálatra is talált időt, a Vöröskeresztben tevékenykedett. A következő években még két gyermeknek, egy fiúnak és egy leánynak adott életet. A gyermekeket meleg szeretet fűzte egybe. A gondos nevelés elhárított mindent, ami a gyermekek testilelki fejlődését károsan befolyásolhatta volna. Az édesanya rendszeres feljegyzéseket készített a kicsikről. Margitkáról ilyeneket olvashatunk: Édes kis Mancikánk betöltötte a 3. évét 1909. december 10-én. A legédesebb, a legszebb, a legbájosabb fehér kis kékszemű virág. Csak maradjon ilyen nagy korában is! Gyönyörű kis teremtés, és olyan végtelenül szelíd, édes kis lénye van. A jó Isten tartsa meg nekünk! Margit egészséges, csendes kislány volt, nem okozott sok gondot szüleinek. Hálás mosolyával és kék szemének ragyogásával mindenkit levett a lábáról. Magdolna, Margit húga, a családi visszaemlékezések alapján később ezt írta róla: Amikor már karonülő volt, ésAnyikám egy alkalommal magával vitte, kilépve a ház kapuján, éppen arra ment egy parasztszekér magasan megrakva szalmával. Egy parasztemebr, úgy látszik, nem tudta megállni, hogy szólásra ne fakadjon. — Ej, de szép kis fehércseléd! — hallja ám egyszercsak a magasból Anyikám. Gyönyörű szép aranyszőke haja volt, még 16 éves korában is. Csak mikor a Balatonnál nyaraltunk, a nap és a Balaton vize kissé megfakította a haját. A család egy régi ismerőse (P. Gyenis András S.J.) így nyilatkozott a közjegyző családi otthonáról: Mindig csodáltuk a Mester-család mélységes hitét, vallásos életét és mindig megnyilatkozó nemeslelkűségét. Mondhatjuk, hogy e család példája buzdításul szolgált az egész községnek. Különösen az áldott jó édesanya mélységes hite ragyogott, és mutatott utat mindnyájunknak. Ebből a mély hittel átitatott és gyakorlati vallásossággal teli környezetből indult el (Mester Margit Mária) földi pályája, és iveit mindig feljebb a mélységes lelkiség ösvényén. Így lett ő is sokak oktatója, példaképe, támasza az Úr hűséges szolgálatában.
