A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
A nyüzsgő, autós emberforgalomban Egész véletlen volt, hogy rátaláltam. S amint megláttam, rögtön rabul ejtett, Csodálkozástól gyökeret vert lábam. A kis bronz szobor tökéletes férfit Mutatott annak, aki rápillantott. De izmos mellén át lehetett látni! Szívének helyén rettenetes lyuk volt!!! Amíg mellette csodatükör csillant: A hullámtalan, opálfényű tenger — Ecce Homóként mutatva magára, Állt s prédikált a szív nélküli ember! Nincsen szivem! Leszállt az ágyékomba, S azóta eszem a körül forog csak! Mért tartsam magam Isten gyermekének? Sokkal könnyebb a kulturált majomnak! Nincs szívem! Vastag páncélszekrény őrzi. Profitként begyűlt pénzem mellé raktam. Hozzá ne férjen éhes munkáscsürhe, Kiktől a pénzt keményen kicsikartam! Nincs szívem! — Sajnos, néha meghatódott. Hát kitéptem, hogy merjek háborúzni! S megkeményedtem, elpusztítok bármit. Mióta helye üresen áll, így ni! Nincs szívem! Bátran eldobtam magamtól, Mert azt hittem, így boldogabb leszek majd! Merész tettemre csalódása válasz: Kínban töltök azóta éjjelt, nappalt!!! —" A kis embernek arcán tényleg k í n ült. Vad együttese minden szenvedésnek! Karja is görcsös görbületbe torzult. Helyét mutatva kitépett szívének ... ☆ ☆ ☆ Turistautam gyűjtőtarsolyából Halvánnyá vált azóta sok-sok emlék, De azt a szobrot nem tudom feledni! Álmaimban is gyakran visszatér még! Hiába süt a nap újult erővel: Ha rágondolok, dermesztő szél jár át!- Énrajtam kívül vajon hányán hallják Az ember torzó néma oktatását ?!?
