A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
455 meg is jegyezte: — No tessék! És még azt merik mondani, hogy a kocsma rossz hely! Lássák, Rajcsi bátyánk népfőiskolát csinál belőle! Ez a paraszti ész aztán kiterjesztette hatását a falusi élet minden területére. Mert Rajcsi bátyánk esze ott járt mindenütt, és csodálkozva nézte a községi bürokrácia műveleteit, a helybeli politikusok huncutságait, sőt voltak meglátásai az egyházi életről is, a szolgabírói sakkhúzásokról, az urakról és parasztokról... Kielemezte az alapigazságot, lerántotta a lepleket. Mind többen felhasználták szavait, és idézték, mint a híres emberek mondásait, mert ha minden kötél szakadt, és a nép senki másra nem akart hallgatni, Andris bátyjukra mindig hallgattak.. A lőcsfalvi pap is sokáig emlegette a paraszti ész diadalát a politikusok furfangja felett. Ez egy választáskor történt. Zalában a kormánypárt a gyengeség jeleit mutatta, ezért aztán a zalai voksért megindult a küzdelem. A kormánypárt nem sajnálta még a pénzt sem; ha másként nem ment, voksokat vásárolt. De nem Lőcsfalván! A Kerekes-kocsmában megszólalt az egyszeri paraszti ész, és a kortesek sebeiket nyalogatva távoztak a faluból. o O o Néha a lőcsfalvi pap, bükk-hegyi sétái alkalmával, meg-megállt az öreg sírjánál, és elmélkedett a józan paraszti ész hasznáról, melyet sem a modern civilizáció, sem politika, sem jelszavak, sem emberi fur- fang nem tudott megmérgezni, és hosszú 90 éven át boldog, egészséges gyensúlyban tartotta ennek az embernek az életét. * 4- 4- * + Az Isten útjain a gondolatok nem érnek túl sokat, a szeretet tesz mindent. Nem sükséges, hogy fontos dolgokat kelljen tennünk. Megfordítom az omlettet a tűzön — Isten szeretetéből; mikor készen van, és semmit sem kell csinálnom, földre borulok, és imádom Istenemet, akitől jön a kegyelem, hogy megcsinálhattam; aztán fölkelek, egy királynál elégedettebben. Ha nem tehetek egyebet, az is elég nekem, hogy egy szalmaszálat felvehettem Isten szeretetéből... Módszerek után keresgélnek, hogy megtanulják Istent szeretni, és Isten tudja, mi mindenféle gondolattal akarják elérni; ezer módon szorítják magukat, hogy Isten jelenlétében maradjanak. Nem egyszerűbb és célravezetőbb e mindent Isten szeretetéből tenni, és hivatásunk minden szolgálatát arra használni fel, hogy neki tegyük, és szivünk kapcsolatát fenntartsuk vele? A Feltámadásról nevezett Lőrinc kármelita testvér (XVII. század)
