A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
449 EG Y REGI HARCI ROHAM IDÉZÉSÉ (Október 23: Kapisztrán Szent János) Zászlót emelt a Barát: egy Keresztet... Vonaglik Végvidék, Európa reszket, az A ntikrisztus vég időket készít, lesi a Föld a Négy Lovasok ügetésit. Ő zászlót emelt. S hol szava fölhangzott, tódultak hozzá csimbókos parasztok. Lángolva ontott furcsa szent igéket, nem értik, mit mond, s mégis égetőn igézett. „Ő mondta." S kasza karddá nő; a csépből lesz buzogány, s az elesett pór népből Krisztus lovagja „két János hadába"... Mert zászlót ők emeltek. Ki maradhat hátra? Gátját tört Tisza: zúdul a szegénység! Ott leng a barna csuha!! Éhes vércsék: visongnak janicsárok harci lázba'; száz ágyúszörnyeteg Nándort tövében rázza... Titánok egykor, hegyeket dobálón, így dúltak égen, mint Sátán e váron, ki körmét vájja Hunnia testébe, Krisztus testébe: Rómát, Párizst, eget tépve... Zúdulj elébe, néma magyar jobbágy!! Húsoddal tömjed: átszakadt Pokol-gát!! Ott, hol Keresztet égre tart Kapisztrán, vesd lábad meg a végső véres Sziklán... „Eddig, s tovább nem!” - sikoltsd Sátán-arcba! Úr Krisztusért most vess be mindent harcba! Kapisztrán száll-száll ott előtted sodrón! S most — megtör lad Pokol e szétdúlt, üszkös ormon... Kit Ég pihenni hívott diadalmán: Te, hősi János, Erdély kriptaalján, s Te, Szent János, egy dúlt szerémi síron: hogy a Ihattok?! Hisz újra síp, a harci, vijjong! Ébredj, Barát! a csapzott vén Keresztet emeld! Nem látod? Föld rohamtól reszket! Nem látod? Jobbágy néped bús utódja hogy hull el! Sátán, jaj, hogy eltapodja! Sikoltson égig jézus!" kiáltásod! Nézd: Nyugat alszik most isi... Senki másod most sincs, Kapisztrán, csak jobbágyok népe, s csak Jézus, Jézus: őt emeld elébe! Magasra tartsd! Hogy tízmillió lássa. Aztán zendüljön szent Neve hívása... És zúdul újra, lelken-testen átzúg, mint gátszakadás, az ő áradásuk... Varga Mihály
