A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
447 elsőnek mi magunk ítélünk el, és igyekszünk kiküszöbölni, bezárkóznak az Egyház valamelyik korszakában kialakult teológiai vagy liturgiái kifejezésmódba, félve minden új kérdéstől, és végeredményben nem ismerik el, hogy Isten Lelke működik az Egyházban." A beszéd után a francia püspökök kérdéseket tettek fel. Megnyugtató volt számukra, hogy a Szentatya velük együtt keresi a megoldásokat közös problémáikra. A vasárnap estét a francia fiatalságnak szánta a Szentatya. Ha valahol, akkor itt volt osztatlan sikere, a 15-25 éves fiatalok közt. A Szentatya félreteszi az előre elkészített beszédet, és azt a 21 kérdést szövi egy beszédbe, amelyet a fiatalok maguk írtak össze, és olvastak azután a mikrofonba. Másfél órán át társalog a fiatalokkal a szeretetről és a szerelemről, az imáról és a munkáról, a keresztény hitről és erkölcsről, gazdag és szegény országokról. Az ember csak akkor lehet boldog, „ha elfogadja saját emberségének követelményeit." A nemi erkölcsök terén „az Egyház csak azt követeli meg, ami nélkül igazi, azaz felelős házas szeretet és hitvesi szeretet nem létezhet. ... Az erkölcsi engedékenység nem teszi boldogokká az embereket. A fogyasztói társadalom nem boldogítja őket." A fiatalság lelkesedése határtalan. Vezérre találtak. Szenzációs! Ez aztán pápa! Irányt mutat a jövőbe! Szavahihető, nem mint a politikusok! — szállnak a helyeslő megjegyzések. + + + Franciaországi utazása során a legjelentősebb beszédét kétségkívül az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Művelődésügyi Szervezetének (UNESCO) képviselői előtt mondta. Hétfőn délelőtt először a nemzetközi intézmény katolikus kiküldötteivel találkozott, és velük együtt imádkozott, majd az összegyűlt delegátusok előtt fejtette ki a nevelésre és a tudomány szerepére vonatkozó nézeteit. Egyórás beszéde az emberért való aggódás és az erkölcsi meggyőződés páratlan erejével hatott a világ legjelentősebb kultúrtestületére. Beszédének fő gondolata: az ember értékét nem az szabja meg, mennyi a birtoka és a tudása, hanem az, hogy személy. Ezért az embert védeni kell az őt kihasználó, eltömegesítő erők és hatalmak ellen. A Szentatya újra elítélte az imperializmus és kolonializmus minden fajtáját; a népeket a nyelvi, a gazdasági és a vallási önrendelkezés joga illeti meg. Végül a kutatás joga és a lelkiismereti felelősség szorosan összetartoznak. Az Egyház az emberen túlmutató értékek szolgálatával használ leginkább az egyetemes kiengesztelődés és a béke ügyének. A kiküldöttek hosz- szantartó tapsorkánnal fejezték ki helyeslésüket és a pápa iránt érzett őszinte csodálatukat. Közben Lisieux városa nagyban készült a Szentatya fogadására. Végre fehér helikoptere megérkezett, leszállt a bazilika előtti térre. A Szentatya együttmisézett Franciaország bíborosaival, ötven püspökkel, ezernyi pappal. Kis Szent Teréz városában a gyermeki bizalom hőséről beszélt, a missziók pártfogójáról, a francia katolicizmus missziós hivatásáról, a régi és a fiatal kereszténységek közti életcseréről. A szentmise után a kontemplativ szerezetescsaládok tagjaihoz szól hivatásuk szépségéről, szükségességéről. Az emberi személy minden emberin túli irányulásának tanúi ők. Szükség van hitvédőkre, de tanúkra még inkább.