A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-10-01 / 10. szám
443 ban kifejezni magát, hogy ti. azért tette ezt, „mert szeretett engem”. Mint János, ő is tudja, hogy nincs nagyobb szeretet, mint meghalni azokért, akiket az ember szeret; másképpen mondva, minden emberi szeretet feltételes, függ azoktól a körülményektől, amelyek közt megvalósul. Kivételes körülményeknek szükségszerűen kivételes szeretet felel meg; pontosabban, amikor Krisztus befogadta Atyja szeretetét, ezt azoknak a körülményeknek megfelelő legmagasabb fokon fogadta be, amelyek közé Atyja helyezte. Amikor Pál kijelenti, hogy „Isten tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta mindnyájunkért”, akkor ebben Krisztus szeretetének elsőrendű bizonyítékát látja, helyesebben Isten szeretetének bizonyítékát, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van. Az összes körülmények közül Pál ugyanúgy, mint János, különösen a kereszten történő kivégzés gyalázatát emeli ki, amelyet az első keresztények, úgy látszik, különösen szégyelltek. Amint egykor Isten Szolgáját, ahogy Izajásnál olvassuk, Istentől megvertnek tartották, úgy az Igaz is vállalta, hogy a világ szemében „átokká”, a Törvény megszegőjévé váljék. Krisztus számára nem képzelhető el mélyebb megaláztatás, de ugyanakkor az engedelmesség és szeretet magasztosabb cselekedete sem, mivelhogy Krisztus ezt a halált elfogadta és akarta. Ezzel váltotta ki Krisztus az emberiséget, és szerezte vissza Atyjának. Négyesy Irén BENNED ÉS ÁLTALAD Benned és Általad valami jó — talán a végtelenre éhezem, valami gyógyító csend, néptelen táj, hol nem ébredt még fel a Való, ez a démoni széthulló Világ mikor tiszta volt, szépről álmodó, hol a szó igaz, valót takaró, mint okos magot érlelő virág. Találjam meg azt Benned és Általad, a Szépet, melyért hulló vágyat érzek — mint meleg fészkét barázdában a mag, hívnak Messzeségek, égi Jelenések, rohanó fényévek és tiszta szavak, hogy Benned, Általad életbe lépjek.
