A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-10-01 / 10. szám

437 KARL RAHNER K jHfgtrstfsiilés Sngpala A lelki élet és a teológia látókörének, sajnos, csak a peremén kapnak ma helyet a szent angyalok. Pedig ha a Szentírást mindkét területen elfogulatlanul és csorbítatlanul érvényesülni hagynánk, ennek nem volna szabad megtörténnie. A hírüladás elbeszélésének (Lk 2. fej.) már önmagában is arra kellene sürgetnie minket, hogy Isten e teremtményeivel szorosabb kapcsolatba kerüljünk. Ők is a világhoz tartoznak, ahhoz a világhoz mindenesetre, amely Isten kegyelme által Országa lett. Isten boldog titokzatosságába úgy bele vannak rejtve, hogy jelenlé­tükről és életükről csak a kinyilatkoztatás által tudhatunk meg valami biztosat. Mivel szellemi létezők, az angyaloknak saját maguk számára is Isten titokzatos­ságából kipattant titoknak kell maradniok; mivel olyan szellemi lények, akiket a személyesen elfogadott kegyelem tölt el, azért mindegyikükről áll, hogy végér­vényesen Isten mellett döntöttek, és közvetlenül szemlélik Isten arcának kimerít­hetetlenségét. A szent angyalokról több tapasztalatunk lenne, ha mi is teljes határozott­sággal Isten mellett döntöttünk volna. Saját lelki életünk és teológiai eszmélődé- sünk számára való némaságukat abból a szempontból kellene egyszer nyugodtan átgondolnunk, hogy Istenhez kötöttségük miatt - Jézus szavai szerint állandó­an szemlélik Isten arcát — más teremtményekkel való kapcsolataikban a világ­szerű érintkezés szabályai rájuk nem érvényesek. Mindenesetre, mivel szellemi lények, testi módon minden további nélkül már csak ezért sem tapasztalhatók. Ennek ellenére mégis szükségképpen hozzátartoznak létünk világ hori­zontjához. Mint személyes módon létezők és az Ige képére teremtett igék, lénye­gükből folyik, hogy „szóljanak"; olyan lények ők, akiknek létezésüket a más ér­tő lények felé irányuló önadásban kell kiteljesíteniük. Bár ők a mi — csak rész­ben megvilágított - létünk számára szótlanok, de ezt inkább a mi világba zárt­ságunknak kell tulajdonítanunk, és kevésbé az ő megismerhetetlenségüknek, amely az ő oldalukról önmagában állna fenn. Számunkra való némaságuk náluk természetfeletti telítettségük következménye (mi ezt a telítettséget nyíltan csak akkor tapasztaljuk meg, amikor az evilág fátyla lehullik, és a tükörképekben látás végleg megszűnik), míg nálunk némaságuk fogyatékos önbirtoklásunk ki­fejezése. Valószínűleg hozzátartozott az emberiét eredeti (ősbűn előtti) épségéhez, hogy a szent angyalokat mint a világhorizonthoz tartozó lényeket észrevette. Ha pedig az angyalokhoz való viszonyunk a bűnből eredő épségvesztés miatt szakadt meg, akkor az életünk épségének visszaszerzésére irányuló (mégoly hiányosan si­kerülő) törekvésünk azt is jelenti, hogy életünkre gyakorolt hatásukat kezdjük észrevenni. Éppen ezt veszi figyelembe Szent Ignác — legalább is jelentékeny mértékben — a „szellemek megkülönböztetésére" írt szabályaiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom