A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

420

senki arrafelé. Beszélgettek. Újra előkerült a káposzta ügye.

— No hallja, Nagy koma, mi alighanem valami tévedést csináltunk.

— Hogy gondolja szomszéd - kérdi Nagy koma.

— Hát úgy látom a szavábul, hogy kendnek káposzta kéne.

— Oszt nekem meg almára vón szükségem télire.

— Azér’ hoztam be a káposztát, hogy az árábul almát vegyek.

Ismét megélénkült a jövés-menés. Volt, aki a káposztát nézegette, volt, aki az almát. így a két koma kénytelen-kelletlen elváltak.

Majd újra összekerültek.

— Oszt hogy adná kend az almát?

— Hát attul függ, kend hogy adná a káposztáját?

— Szép, jó alma - dicséri Kaszás koma, jó állós fajta, biztos eláll karácsonyig.

— A kend káposztája sem megvetni való. Kemény jó fejek, akár a kugli golyóbis. Biztos jó savanyú káposzta válnék belőle a hordóban.

* * * * *

így aztán az történt, hogy a két koma nemsokára megint együtt kocogtatott hazafelé az országúton. Csak a szállítmány változott. Nagy Uram vitte haza a szénában a káposztát, és a szegény ló éhen maradt. Kaszás koma meg vitte a ponyva alatt az almákat. Nagy Uram ment elől. Hátrafordul és odakiált Kaszás komának:

— Ügy látom az apátság kocsija porzik utánunk. A kormányzó meg a papunk.

Egykettőre oda is értek. Felismervén a lőcsfalvi komákat a kocsis lelassított.

— Adj Isten,földiek, jó vásár volt? — kérdi a pap.

— Hát megvallva az igazat, evvel az úttal mink az ördögnek tartoztunk — szólt Nagy Uram.

— Hogy-hogy? - kérdi nevetve a kormányzó úr.

És így kocogtatva, egymásnak kiabálva elmondták röviden, mi is törtönt.

— Lám, lám — tréfálkozott a pap — ez valóban hiábavaló út volt.

★ ★ ★ ★ ★

De mégsem az ördögnek tartoztak ezzel az úttal. Mert a hiábavaló út adta az eszmét a lőcsfalvi papnak és a kormányzó úrnak, hogy a termelést és értékesítést meg kellene szervezni falujok- ban. Nagy tanácskozások folytak, belevonták a bírót, a jegyzőt, az ispánokat. A vége az lett, hogy kidoboltatták a kisbíróval: Közhírré