A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
418 éppen az, hogy a magyar egyház egyik központi pasztorális problémáját tűzi napirendre. A levél jelentőségét hangsúlyozza, hogy megjelenését Poggi érsek budapesti tárgyalása készítette elő, három magyar katolikus sajtóorgánum teljes terjedelmében közölte, Lékai bíboros-prímás pedig külön levélben köszönte meg a Szentatyának. A pápa a magyar egyházra is kiterjedő egyházfői, tanító és kormányzó tisztét gyakorolja, amikor alkalmazza a katekézissel kapcsolatos dokumentumokat a magyar egyház lelkipásztori és egyházpolitikai viszonyaira és magyar nyelven, a hívek által is érthetően adja elő tanítását a magyarországi káték izá Iá sró I, annak feladatairól, lehetőségeiről és buzdítja a magyar egyház vezetőit, híveit. II. János Pál reálisan számol a magyar egyház külső és belső adottságaival. A polgári hatóságokat kéri, tiszteljék a fiatal katolikusok hitét, beleegyezve „a hitre való nevelésbe, a hit megerősítésébe, szabad kifejezésébe és gyakorlatába". Leszögezi, hogy a felnőttek katekézise az elsődleges forma és ajánlja a vallásos kisközösségeket, mint a katekizálás elsőrendű eszközeit — állást foglalva ezzel két kérdésben, melyek eddig vita tárgyát képezték a magyar egyházon belül. Nem tesz különbséget hitoktatás és hitoktatás között, számára csak az azt igénylők személye szerint különböző (felnőttek, ifjúság, gyermekek) és egyformán fontos, akárhol történik (tömegkommunikációs eszközökben, búcsújáróhelyeken, kisközösségben, családban, templomban vagy iskolában). Tisztázó erejű az a megállapítása is, hogy a magyar katolikus egyház küldetését követve legjobban éppen a katekézis buzgó munkájával járulhat hozzá a nép és az ország jövőjének építéséhez. A pápa levele egyúttal példa arra, hogy az egyház és a magyar állam kapcsolatának rendezésében nincs szükség nagy, látványos, kirakatszerű „engedményekre" — csupán arra, hogy az egyház békében teljesíthesse krisztusi küldetését. A SZÍV újságban olvastam kb. 50 évvel ezelőtt. Egy hölgy nagy hetykén elment a Páterhez és kijelentette, hogy kilép a katolikus egyházból, gondolván, hogy mennyit fog vele a Páter foglalkozni, hogy lebeszélje szándékáról Páter Denifle rövid beszélgetés után a hölgyet végigmérte tekintetével és tiroli modorának megfelelően kurtán csak ezt mondta: .JVagysád, amint látom, Ön nem valami szép, nem túlságosan okos és már nem is éppen fiatal. Ha még a hitét is elveti magától, mi marad meg Önnek?” A frappáns válasz annyira megzavarta az öntelt hölgyet, hogy egészen megváltoztatta előbbi szándékát. Karsai Mária Dativa kalocsai iskolanővér
