A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-09-01 / 9. szám

403 A Szentatya Afrikában „Itt néhány nap alatt többet tanultam, mint két év alatt Ró­mában”, jelentette ki útja végén a Szentatya az újságíróknak. Megtapasztalta Afrika lelkét. Az afrikai ember otthonosan mo­zog a lelki valóságok birodalmá­ban, leikétől idegen a materia­lizmus, és az ateizmus mélyebb vágyait nem elégíti ki. A Szent­atyának éppúgy élmény volt Afri­ka, mint ő az afrikaiaknak. Jól esett megmerülnie ebben a lelkes, érzelmeit elfogultság nélkül kife­jezni tudó, éneklő, táncoló tömeg­ben, akiknek vérében van a rit­mus és a közösségi ünneplés. Megérezte: ezek a világ körfor­gásába belépő új népek még so­kat fognak adni az emberiségnek és az Egyháznak. Harminc kormánytól jött ké­rés, hogy a Szentatya őket is látogassa meg. Ennyi kívánságnak lehetetlen volt eleget tenni. Csak hat egymástól nagyon különböző országot keresett fel a Szentatya. Gyakorlatilag a Szaharától délre eső középafrikai területeket ölel­te át az út az Aranyparttól Ke­nyáig. A lakosság fiatal, — egyhar- maduk 15 éven aluli, - 60%-90% falusi. A fejlődő népek életereje, találékony alkotókedve duzzad bennük. A törzsi kultúrából az ipari kultúrába való átmenet nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom