A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
379 törődtek az utódok, elnéztem az öreg esperes szétdőlt sírját, és — mit csináljak? — úgy látszik, az emberek Még a teljes szakszervezeti demokrácia esetén is az egyén befolyása a közösségi akarat kidolgozására elenyészően csekélyre zsugorodhat: ha ugyan ez a csekély lehetőség egyáltalán megéri a szemében a fáradságot, hogy látogassa a szakszervezeti gyűléseket ésrészt- vegyen a szavazásokon. Óriási a veszély, hogy az egyed az óriás szervezetek puszta részének érzi magát és azt hiszi, hogy a szervezetben való közreműködése által megszabadult a szervezet által kezelt ügyekben minden felelősségétől és ezentúl mindent átengedhet a készenálló ügyviteli rendszernek. Az ember felelősségével együtt átengedi magát a szervezetnek és az apparátusnak, lemond arról, hogy kellőképpen felvilágosítsák, hogy önállóan átgondolja a kérdéseket és maga döntsön: átadja magát az eltömegesedésnek. Oscar von Nell-Breuning A TÁRSADALMI FEJLŐDÉS KERESZTÉNY ÉPÍTÉSZE: Oscar von Nell - Breuning A különféle hírközlő - szervek beszámoltak Nell-Breuning 90. születésnapja eseményeiről. A szokványosnál szívélyesebb köszöntők, rangosabb kitüntetések mellett néhány olyan rendhagyó mozzanat is felmerült, amelyet érdemes rögzíteni. Azok között, akik a nyilvánosság előtt hitet tettek az ünnepekhez fűződő barátságukról, ott láttuk a nyugatnémet kormány szociáldemokrata kancellárját éppúgy, mint a nagy ellenzéki keresztény - demokrata - párt fejét, — az összes szakszervezetek szövetségének elnökét éppúgy, mint a német püspöki kar vezetőjét. De nem hiányoztak az ún. kereszténypárti munkavállalók, a katolikus világiak és külön a munkások központi vezetői sem. Valódi meglepetés volt a Német Szövetségi Köztársaság legfelső munkaügyi - bírósága elnökének felszólalása. Mi ebben a rendhagyó? Hogy pártkülönbségre való tekintet és tények elmúlnak, de a legenda, az örök!
