A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
577 hogy ugyanez a szent király annak idején ugyancsak kemény eszközökkel terelte a zabolátlan elődöket Jézus U- runk szelíd aklába ... És meglepő volt az is, hogy ez a nap mindig szelíden ragyogó volt, amelyet soha nem rontott meg eső vagy szélvihar, és nem tett zajossá a búcsúi trombiták és a ringlispil sípládájának nyekergő lármája. Csak a fecskék csiviteltek a poros utak felett, és a galambok búgtak a torony mellett, de ettől csak még nagyobb lett a tömjénszagú csend, a- mely talán a napsugáron szállt ki a mezők és puszták, a rétek és tarlók zsályaszagú világába. A templom és sekrestyeajtó nyitva, hogy a későn érkező puszták népe is szippanthasson egy kis ájtatos tömjénszagot, és letérdepelhessen, ha az Ürfelmutatásra csendülő csengők azt parancsolják. Az égen kis felhőcsónakok rendeztek ünnepi felvonulást, valahol kurrogott egy gerle, s csak egy kocsi zörgött a főszeg felől, de az is megállt a doktorlakás előtt. Nemsokára kifelő mozdult a nép a templomból, és ekkor érkezett egy ember az alszög felől, ami nem lett volna feltűnő, ha nem viselt volna fezt, azaz piros bosnyáksapkát.- Itt a bosnyák isi — mondta valaki. — István király napjára mindig möggyün . . . Jónapot, Markó bácsi... — Zbogom! — mosolygott a bosnyák — Zbogom — és kezét homlokához emelte. Szép szál ember volt a bosnyák, egyenes, mint a nád, de már nem fiatal. Kezében hatalmas kampós bot, ha valakivel nézeteltérése támadt volna az idő és az üzlet zavaros útjain. Bajusza kiviaszkolva, mint a szög, és nyakában bőrhevederen hatalmas kosár, amely — és ezt mindenki tudta — hatalmas értéket képviselt. Mert ebben a kosárban volt minden, a lányoknak való csecsebecséktől, a valódi Kondár János-féle zsebórákig, amelyekről mindenki tudta, hogy „magyarnak Pécs — németnek Bécs", azaz magyar ember csakis Pécsett gyártott zsebórát vásárol. .. Csak azt nem tudta senki, hogy van-e Pécsett egyáltalán óragyár? Ezen azonban ne akadjunk fel, mert a „Halas" - bicskák valóban szegediek és valóban kitűnőek voltak. Ezenkívül volt ott még kaszakő és ostorszíj, lakat és smirglipapír, valódi tajtékpipa valódi szagos meggyfaszárral, amelynek — tapasztalatból tudom — valóban kellemes meggyfaszaga volt, tehát semmi esetre sem ettől lettem rettenetesen rosszul, hanem a M. Kir. pipadohánytól - amely valóban magyar gyártmány volt . . Közben az asszonynép már hazafelé riszálta a rengeteg szoknyát, és megritkult a templom környéke. Csak a gyerekek fújták a sípcukrot a bábossátor körül, és a galambok búgtak a torony körül az ünnepi ragyogásban. Az adásvétel közben komolyan folyt Markó körül, aki azonban mintha nem örült volna a jó vásárnak. Barna arca ijesztően megsárgult, keze reszketett, s a piros sapka boltozata alatt homlokán borsónagyságú verej-
