A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-08-01 / 8. szám
365 többre vágyik. Valami olyan lehetőséget keresünk, amiben teljessé válhat kibontakozásunk, ami végérvényesen boldoggá tesz minket. Lehetséges egyáltalán ilyen boldogság? A határtalan boldogságvágy, a földi élet elmúlása, a halál az emberekben állandó feszültséget és hiányérzetet kelt. Itt a földön nincs teljes boldogság. Újra és újra kérdezzük: Lehetünk-e akkor igazán boldogok? Érdemes-e élni? Cser László A FÉSZEK FELÉ Szivárványszín, gazdag élményét már átrepülte szálló életed, öreg, fehér galamb, készülj repülni arra már, hol rakják már fészkedet! Fészek-meleg, kedélyes otthonod,- vándor galamb, - nem volt itt soha, de ügye mégis szárnyaid alatt ott szállt az élet és nem volt hozzád mostoha? Mindez már múlt. A sokszínek, élmények sok-sok tolla elveszett, ne sajnáld, hogy decemberébe ért forró-nyári és színes-őszi életed. Minden ami megkötne tűnjön el mint túlsók toll és lehúzó ruha, ki meztelenül-hófehér az majd hogy testtelen könnyen él és könnyen száll tova. Száll a lélek kitárt szárnyain s ez nem meleg, az nem hideg, csak tiszta-hófehér, egy ugrás — már holnap talán, - a napnak száll, az Égig is elér. A kéken túl, a tiszta fénybe merül megtisztult fehér szárnyain és elpihen - amit kezében tart az Alkotó: kis fészek-otthonán, mely ott pihen az isten ujja in. T
