A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-08-01 / 8. szám

353 Egyház olyan emberek közössége, akiket az egy krisztusi hit megvallása hozott össze és ugyanazon szentségek kapcsolnak egybe a törvényes pásztorok kor­mányzása, különösen Krisztus földi helyettese, a Pápa kormányzása alatt.". Eb­ben a leírásban minden elem látható, ellenőrizhető, jogilag kivizsgálható. Merta protestánsokkal szemben szükséges volt hangsúlyozni, hogy az Egyház látható szervezet, nem csak mozgalom és lelki kapcsolat. Nem a hitet említi, hanem a hitvallást. A hit nem ellenőrizhető, a hitvallás igen. Ha valaki nem vallja a római egyház hitét: nem tagja az igaz Egyháznak. Ha nem kapcsolódott be a szentsé­gek révén a közösségbe — hitújonc vagy kiközösített —, nem tagja az Egyházi közösségnek. Ha nem engedelmeskedik a Pápának, szakadár; bár van hite és szentségekhez járul: nem tagja az igaz Egyháznak. Az Egyházat az állam mintájára jogilag határozta meg Bellarmin. Az Egyház a szentségi élet: belső , lelki közösség létrehozására irányul, de Bellar- mint most ez nem érdekelte, mert a látható közösség szükségességét támadta a protestantizmus, márpedig a látható közösségnek egyik fontos jellemzője, hogy ugyanazon hét szentséghez járul a közösség minden tagja. Mi volt ennek a látásmódnak a KÖVETKEZMÉNYE? Az intézményi keret, a központi hatalom, a hierarchiai tekintély, a jogi elem, a látható intéz­mények öncélú erősítése — a misztérium-elemek kárára. Vezetők és vezetettek közt éles lett a határvonal, sőt a szakadék. Amint a fölvilágosult uralkodó vagy az állami hivatal tekinti alattvalóit, úgy tekintette a klerikális vezetőség a híve­ket. Az Egyház tanító, megszentelő, kormányzó tevékenysége a főpapság és papság kezébe sűrűsödött össze, a hatalom és hivatal-jelleg nyomult előtérbe, nem az Isten-Lelke-adta kegyelmi adomány testvérei javának hatalomtól és érdektől független szolgálatára. A hit ébresztése helyett a hitet előírták jogi és lelki szankciókkal. Elsőd­leges hittani és erkölcstani tételek, és másodlagos fegyelmi előírások egyaránt isteni küldetésre és megbízatásra hivatkoztak. Márpedig az isteni tekintélyt nem lehet megkérdőjelezni. Egy másik következmény: az igazi Egyházból nagyon könnyen kirekesz­tettek sok-sok embert. Mivel az Egyházat azonosították a látható kerettel, az Egyház javaiban csak a szemmelláthatóan tagok részesülhettek. Mit ad az Egyház tagjainak? Örök üdvösséget. Péter hajójában átviszi őket a túlsó partra, a mennybe. „Aki Péter hajóján kívül van, elnyelik a hullá­mok". Vagy Szt. Ciprián szavaival: „Nem lehet annak Atyja az Isten, akinek nem anyja az Egyház". Nyilvánvaló, hogy ez a felfogás hatalmas lökést ad a hitterjesztő tevé­kenységnek. Erőteljes öntudatot, biztonságérzetet ad, azt a tudatot, hogy az isteni tekintély sziklaalapján állok, mögöttem évszázadok hagyománya, szentek és névtelen hős keresztények hitvalló élete áll. Gyengéje ennek a felfogásnak, hogy nem nagyon bibliai. Az újszövetsé­gi írások nem egységes kötetű, szoros szervezettségű csoportosulásnak mutatják be az Egyházat. Pál az organikus-misztikus kapcsolatokat emeli ki. A mi neve­

Next

/
Oldalképek
Tartalom