A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám

323 Az eset iskolás korukban történt. Hatodik osztályba jártak. Abban az időben nagy divat volt a golyózás. Minden valamire való nebuló egy zacskó fényes üveg vagy márvány golyót hordott magával. Mindig akadt egy, két vagy több játékos. Könnyű volt. Akárhol kézzel, bicskával kisimították a „pályát”, megásták a lyukat, meg­húzták a vonalakat és megindult a golyózás. Elnyerni az ellenfél golyóit: ez volt a főcél. így került össze Drótos Jani és Karát Rudi 40 évvel ezelőtt az iskola tövében egy vasárnap délután. Egymás ellen a híres bajnoki mérkőzésben. Drótos Jani élénk, ügyes mozgá­sú gyerek volt, de elég nyápic, míg Karát Rudi jól megtermett dun- di kölyök volt, és mikor a verseny hevében felgyülemlett feszültség kirobbant, Karát Rudi az egész nézőközönség szemeláttára és röhe- jére jól elpüffölte Drótos Janit, elvette hadizsákmányként márvány­golyóit és diadalmasan elfutott a csatatérről. S ott a földön a legyő­zött emberke szívében megfogamzott a gyűlölet és bosszúvágy. Nem felejtett. Negyven évet várt, míg bosszút állhatott s akkor sem be­csületes küzdelemben, hanem sunyi módon a mentő segítség megta­gadásával. A tetőpont akkor volt, mikor utoljára látta ellenfele fejét felmerülni és utána végleg eltűnni. Mikor Jani befejezte története elmondását, így szólt: — Plébá­nos Úr, adjon tanácsot, segítsen, mert ha ez így megy, előbb-utóbb a bolondok házába visznek. - Fiam, ez nehéz eset. Emberileg és jó­zanul szólva ennyit mondhatok neked: A Rudi elment. Visszahozni nem lehet. A dolog megtörtént. A vétked az, hogy megmenthetted volna, mert jó úszó vagy — de nem tetted. Ezt csak te, meg én, meg a jó Isten tudja. így hát a hit, a bűnbánat, a bizalom Isten végtelen irgalmában megmenthet attól, hogy eszedet elveszítsed. Ha ugyan már el nem vesztetted. Legyen előtted állandóan a Kálvária hegye. Rajta három kereszt. A két lator közt Jézus. A jobb lator így kiált fel: „Uram emlékezzél meg rólam, ha országodba jutsz”. - „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a Paradicsomban”. Hát, fiam, ha,ha neki volt bocsánat — neked is van. Majd én is könyörgöm érted. No Isten áldjon! Elmúlt egy év. Drótos Jani az állami elmegyógyintézet lakója. Papja, mikor a városban jár, felkeresi. De már késő. Ez inkább az irgalmasság lelki cselekedete. Mert segítség nincs. A beteljesedett bosszú az agyára ment Jánosnak. Nem bírta elhinni, hogy van szá­mára , .irgalom”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom