A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-07-01 / 7. szám
322 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: Az erdős dombok közt a lőcsfalvi vasúti állomás és a falu közt, volt egy tekervényes gyalogösvény, melyen rövidebb volt az út a faluba. Egy helyen a magas ösvény alatt volt egy tó. Az apátság erdésze kerítést húzott az ösvény és tó közt. Figyelmeztető tábla is állt ott, hogy benne fürdeni tilos. Az oka ennek az intézkedésnek az volt, hogy évek folyamán több áldozata volt a tónak; nemcsak gyerkőcök, hanem felnőttek is, mert a tó igen mély volt. Egy meleg nyári délután Drótos Jani a vasútról hazafelé ezen az ösvényen bandukolt. Elmerengett magában és törő lgette az izzadságot homlokáról és nyakáról. Merengéséből fülhasogató kétség- beesett ordítás térítette magához. — „Segítség! Segítség!” — hasított át a forróságtól reszkető levegőn. Ahogy a tó felé fordult, látta hogy egy emberi fej hol feljön, hol elmerül a tó közepén. Megismerte. Karát Rudi volt. Az évek óta benne felgyülemlett gyűlölet, bosszúvágy viaskodott benne emberségével: Segítsen? — ne segítsen? Üjra felmerült a fej, újra fülébe hasított a kétségbeesett ordítás. A fej még néhányszor felmerült és eltűnt. A végén eltűnt és többé nem jött fel. Jani szívét a beteljesedett bosszú „édes” érzése járta át. Végre! Végre! Végre Rudi megkapta a magáét. Nem segített. Veszni engedte. — No most végre kvittek vagyunk. e © w A temetés már sok hete elmúlt. Az egész falu ott volt. Igaz Rudi tudott olvasni és ha a nyári melegben mégis fürdött, a saját veszélyére tette. De mégis tragikus esemény volt és megrendítette a falu lelkét. Senkisem sejtette, hogy halálának szemtanúja is ott volt a temetésen. De azóta a bosszú „édes érzete” elmúlt, és rettenetes belső kínok gyötörték Drótos Jani belsejét. A végén már nem bírta tovább és a kétségbeesés papjához kergette, mert úgy érezte, hogy valakivel beszélnie kell, ha nem akaqa eszét veszteni. DRÓTOS JANI NEM FELEJT A beszélgetés tárgya Drótos Jani története volt Karát Rudival. Negyven esztendeje. Negyven esztendeig hordta magában a rajta esett szégyen és sérelem fulánkját Drótos Jani. Drótos Jani nem felejtett — szüntelen bosszún, leszámoláson, és visszafizetésen jártatta az eszét.
