A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-07-01 / 7. szám

302 oooooooooooooooooooooooo MULT 6$ JELEN 30000000000000000000000c Cikkünk második része az előző hó­napban elkezdett ismertetésnek. írója András Imre, a bécsi magyar Egyház­szociológiai Intézet vezetője. Az első rész az egyházak szerepével foglal­kozott. A VALLÁSSZABADSÁG KÉRDÉSE A vallásszabadság kérdésénél Miklós államtitkár hangoztatja, hogy a vallásszabadságot Magyarországon nemcsak hirdetik, hanem garantálják is és társadalmi feltételeit biztosítják. Az egyházak foglalkozhatnak a fiatalokkal, az iskolákban lehető a hitoktatás, a teológiai főiskolákon levelezőtagozatok is vannak, az egyházak élénk sajtótevékenységet fejtenek ki. Tisztelik az egyházak autonómiáját, de ennek nemcsak a vallásszabadság az alapja, hanem a lelki- ismereti szabadság is, ez pedig a vallástól való elszakadás szabadságát is jelenti. Az államtitkár hangsúlyozza, hogy az egyházakkal való kapcsolatok során az ateista állam nem bizonyítja minden áron és minden eszközzel, hogy csak neki lehet igaza. A magyar egyházpolitikát külföldről érő támadásokkal szemben megállapítja, hogy a kapitalista renszer formáit alkalmazzák a magyar viszo­nyokra. A kapitalista formák nem felelnek meg a magyar viszonyoknak. A szocialista társadalomban erős akarattal arra törekednek, hogy az egyházpoli­tikát a saját viszonyaikra alkalmazzák. Evvel hívők és kommunisták, egyház és állam egyaránt egyetértenek. András Imre. MACMA esyf/Az POLITIKA KOMMENTÁR A vallásszabadság minden embert egyénileg megillető jog, mely magában foglalja az egyéni vallásos meggyőződés szabadságát és ennek külső megnyilvá­nulását is, egyénileg és közösségileg egyaránt. Lényeges az, hogy ezt a jogot - akadályoztatás esetén - meglehet-e törvényes úton védeni. Miklós államtitkár leszögezi, hogy a vallásszabadság Magyarországon is az emberi jogok közé számit - mégis fejtegetéseiből úgy látszik, hogy a vallás kö­zösségi gyakorlásában már nem az emberi (egyéni) jog az irányadó, hanem va­lamilyen kollektív szabályozás, melyet vagy az állam képviselői egyoldalúan hoznak, vagy egyenlőtlen helyzetű felek között kötött megállapodás formájában az állam és az egyház jogilag illetékes vezetői szabnak meg. Következőleg a vallásszabadság közösségi gyakorlása már nem emberi (természeti) jog, hanem a mindenkori pozitívjog alapján áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom