A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
268 — Hát nem ég ki a szemed? — mondom neki. — Ilyet mondani, hogy még én hazudok! Hogy nem szakadt a fejére az a csillagos ég! Még hogy én hazudok! — hápogott Keczéné. — Hát mutasd a papírt, ha adtál - mongya ü nekem. Itt vagyunk,Főúr! Csak nem fogok írást kérni a legjobb barátomtul? Oszt most meg azzal hazudtol meg, hogy mivel hát nincs írás rula, hát nem is adtam. No, de ilyet! A pap elkomolyodva hallgatja a szóáradatot, és ismét türelmetlenül pislogott órájára. Tudja már, hogyha a hírharang elkezdi, nem áll meg a legjobb barátnőjénél, hanem terítékre kerül a fél falu. — De az semmi, Főúr! Erre a Barczáné felugrik, faképnél hágy, oszt egyenest a szomszédasszonyhoz. Oszt ott kitálalta, hogy én milyen hazug vagyok, követelem, amit nem is adtam. Meg, hogy müyen lelketlen vagyok egy szegény özvegyasszonyhoz, mint ü. Oszt a szomszédasszonyom helyesel neki, pont ü, aki ott csalja meg az urát, ahol senki se tuggya!A múltkor is az ura egy ügynökkel kapta rajta.Ez beszéli, Barczánénakilgaza van^nert Keczéné örök életiben hazug vótt. — A pap mind idegesebben fészkelődik a székén, miközben a hírharang egyik népről a másikra tereli a szót. — De kedves Keczéné asszony! Mi közöm nekem ehhez? — Hát csak az, Főúr, hogy a szomszédom a múlt héten a Főúrra is ráterítette a vizes lepedőt. — No. ne mondja! Én semmiféle hideg nedvességet nem éreztem magamon - tréfálkozik vele a papja. — Oszt ha hallotta vóna, hogy miket mondott a papokról! — No, csak el ne kezdje, mert sok a dolgom, mennem kell gyűlésre a községházára. — De még ezt hallgassa meg! A Fodor asztalos azt mondta a kocsmában, hogy a papok mind népbolondítók, merhogy vizet pré- gyikálnak, oszt bort isznak. — Kedves lelkem, ezt már Kolumbusz Kristóf idején is mondták, mielőtt felfedezte Amerikát. De tulajdonképpen miért is jött, és miben lehetek a segítségére? Mert az időm most lejárt. — Jaj, kedves Főúr, még tizedrészét se mondtam el az én sok bajomnak, meg azt, amit a faluban hallottam beszélni... — Hát akkor majd mondja el a kapufélfának, mert én már indulok is a községházára. — Jó, majd elmondom a Julis asszonynak, oszt ü majd elmondja a Főúrnak, ha meggyün... Ebbe a pap belement, mert tudta, hogy Julis asszony keményebben tud elbánni az ilyenekkel, mint ő. Sok kalandja volt már neki a hírharanggal.
