A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-06-01 / 6. szám
266 TUDJA-E GYERMEKED?... HOGY MIÉRT KELL MISÉRE MENNI? Sok magyarázkodás helyett idézünk néhány véleményt mai fiatalok nyilatkozataiból: Voltam egyszer Lengyelországban annak az embernek a lakásában, akit Maximilian Kolbe atya az élete árán mentett meg. Ismerjük a történetet: jelentkezett helyette meghalni, hogy a családjához visszatérhessen. Ennek az embernek a lakása telistele volt Kolbe atya képeivel. Minden szobában, minden sarokban ővele nézett szembe az ember. Nem volt semmi természetellenes ebben a túlzsúfolt emlékezésben. Inkább az volna természetellenes, ha elfeledkezhetnénk megemlékezni arról, aki meghalt értünk. Azóta soha nem kérdeztem, hogy minek misére menni... Ica, 21 éves. Ministráns koromban néha összeverekedtünk, hogy ki menjen arra az oldalra perselyezni a templomban, ahol Papp Laci, a többszörös olimpiai bajnok boxoló szokott misét hallgatni. Nekünk magyarázhatta, aki akarta, hogy a vallás csak a gyenge emberek pótvígasza, más volt a tapasztalatunk. Azóta is szeretek rendszeresen összejönni azokkal az emberekkel, akikkel egy a hitem, mégha nem is híres emberek. Kell nekem hetente az az élmény, hogy nem vagyok valami történelmi időkből ittmaradt csodabogár a hitemmel, hanem vagyunk, nem is kevesen. Nekem ez nagy erőt ad, mert különben nem dicsekedhetek valami nagyon vallásos családi környezettel... Zoli, 19 éves. Nagyon meglepődtem, amikor egy szép napon hatéves kisfiam odanyilatkozott, hogy nem megy többet ministrálni. Kiderült, hogy a misét mondató néni zsebpénzt akart dugni a zsebébe, ami fiamat mérhetetlenül felháborította, mert a tisztelendőbácsitól azt hallotta, hogy a szentmise végtelen értékű, és azt nem lehet megfizetni. Bevallom, akkor gondoltam magam is először arra, hogy értelmetlen dolog a misével kapcsolatban azt kérdezni, hogy megéri-e a fáradságot. Azt hiszem ez nem haszon, hanem szív kérdése... Erzsi, 27 éves. Tizenöt éves voltam, amikor édesanyám meghalt. Utolsó emlékem tőle az a vízözön előtti magnó, amit születésnapomra vett. őrizgetek egy darabka hangszalagot, amin az ő hangja van. Akkor vettük fel, amikor kipróbáltuk a készüléket. Minden karácsonykor meghallgatom, meg amikor el vagyok kenődve. Nekem ilyen hangszalag a misében az a szentírási szöveg, amit felolvasnak. Olyan szól hozzám, aki szeret, és akivel majd csak odaát beszélhetek személyesen. Nekem ezért fontos misére menni... István, 18 éves
