A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

219

Szeder Mihály

A lőcsfalvi pap naplójából:

Teljes erejével jött a szép tavaszi idő húsvét után. Lőcsfalva völgyben feküdt. Dombok vették körül. De a nép dombokat is hegynek nevezte: Misefai hegy, Bükkhegy, Padári hegy. Város-hegy, mert onnan tiszta derűs időben lehetett látni a város körvonalait. Ez volt a legmagasabb hegy. Ezen a hegyen volt az apátság nagy szőleje, meg a plébánia kis szőlőbirtoka, az elmaradhatatlan présházzal vagyis hajlékkal. A plébániai „hajlék” körül két nagy szelíd gesztenyefa árnyéka borult két oldalról a hajlékra. Az egyik fa alatt egyszerű falóca, támlájával nekitámaszkodva a fa törzsének. Azon ült most a lőcsfalvi pap. Tekintetét végigjártatta a környé- AZ AKOL ken, majd lesiklatta a falu felé, a völgybe. Onnan a magasból a falu úgy nézett ki, mint színes képes könyvből vágták volna ki. A házak, istállók, utcák, fák ... és az emberek, ahogy ide-oda jártak, mentek-jöttek, vagy néhol kis csoportban állva beszélgettek, olyan kicsinyek voltak innen. S mivel a jó Pásztor vasárnapja közeledett a pap eszében a vele kapcsolatos gondolatok, képzetek forogtak, ahogy jövendő prédikációján elmélkedett . . . Valóban úgy néznek ki, mint a juhok ... az iskola udvaron, éppen szünet volt, a gyermekek ugrabugráltak . . . ezek a bárányok, a bankák. Az én aklom a falu, az én nyájam ezek: Legeltesd juhaimat, legeltesd bárányaimat ... — gondolta a pap ismét . . . Tényleg, mintha a falu a völgyben egy nagy akol lenne ... a hegyek két oldalt a kerítés . . . mintha juhai és bárányai mozognának benne. . . S itt a magaslaton, ő a Pásztor. Soha sem érezte annyira mint most. . S enyéim ismernek engem és ismerem enyéimet ... 20 éve van már köztük. Tényleg ismeri mind és azok is ismerik őt . . .

<J> £) g) <t>

Elmélkedésében lépések zaja zavarta meg. Valaki jött felette a „hegy” gerincén futó úton. Valaki most ráköszönt. Megismerte a hangot. A rend egyik szerzetes testvére, az öreg szőlős ispán volt...

— Szép kilátás van innen, nemde, Atyám — kérdé.

— Az. No jöjjön, üljön mellém. Pihentesse meg vén csontjait, invitálta a lőcsfalvi pap.

i