A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5. szám

kiszabottak. De az Egyház ezekben a századokban sem ingadozott tanításában, hogy az elvetélés a terhesség bármely szakában súlyosan rossz. Ma az emberi fejlődés folyamatát sokkal jobban értjük. A modern természettudományok segítségével ma jobban látjuk, mint valaha is lehetett, a fogamzás idejének alapvető jelentőségét.

■* 12) Mert a fogamzás idején új élet jön létre. Egység keletkezik, amelyben egy, az apától származó élő sejt megtermékenyít egy olyan sejtet, amely az anyától származik. Ez az egység, az élet továbbadása: új élet kezdete. Rendszerint ez az új élet egyetlen egyed marad; néha, nem teljesen értett módon, akkor vagy pár nap múlva, osztódás jön létre, például azonos ikrek esetében. De a tudósok a mondhatói, hogy a fogamzás idejétől kezdve azok a vonások, amelyek megkülönböztetnek minket szüléink mindkettejétől - szemünk színe, arcunk alakja, és így tovább - már mind le vannak fektetve abban a fejlődési utasítás- rendszerben („genetikus code"- ban), amelyik ekkor létrejön. Minden ilyen új élet nem mint „lehetséges emberi lény" , hanem mint „lehetőségekkel felruházott emberi lény" hordozza életét. Ennek a lehetőségnek a kifejlődése rendszerint egyetlen megszakítatlan folyamat. Senki sem mutathat ennek a folyamatnak, mondjuk, negyedik, vagy nyolcadik, vagy tizenkettedik, vagy huszadik, vagy huszonnegyedik, vagy huszonnyolcadik hetére, hogy azt mondja: „Én ekkor kezdtem én lenni". A születés maga mindegyikünk élettörténetének nagy eseménye. De ennek a történetnek a kezdete a fogamzás idejével indul.

♦ 13) A születetten gyermek még nem bontotta ki összes lehetőségeit és rászorul anyjára. De az újszülött gyermek is rászorul,és a felnőttek sem fejlesztették még ki összes lehetőségeiket. A tudósok egyre több részletet tudnak mondani azokról a módokról, amelyek szerint a méhben növekvő magzat testi szervezete biológiailag kezdettől fogva különbözik és világosan szét van választva a terhes anya testétől, amely fizikailag hozzájárul gyermeke testének fönntartásához és körülfogja azt. Értelmetlen szamárbeszéd erről az élő és fejlődő lényről úgy beszélni, mintha a nő testének csupán része volna. Az orvosi technológia ki tudja mutatni számunkra a gyermeki szívverés kezdeti fokozatait, az agyhullámokat, az izommozgásokat, az érintés iránti érzékenységet - mindezt alig pár hétre a fogamzás után. Ügy hisszük, hogy mindez egyre ismertebb lesz. Biztos, hogy megérdemli, hogy tudjanak róla, mert az anyaméhben fejlődő magzat növekedése és testi alkatának lényegében való teljes kialakulása a teremtett világ egyik nagy csodája. És ez az ismeret segít letörni azt az előítéletet, amely szerint az emberi közösségnek csak a már megszületettek és életképesek a tagjai. Ez az előítélet a gyökere annak az újra tisztességesnek tartott, pedig igazságtalan megkülönböztetésnek, ami az abortusz.

212