A Szív, 1980 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
22 Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából: Rigó Bandi búcsút mondott szülőfalujának, Lőcsfalvának, mint megannyi más kalandvágyó, fölnélküli legény. Otthon hagyta öreg szüleit apját, anyját, hogy majd küld nekik pénzt, csak ne nyugtalankodjanak. Hiába futkosott az öreg Ragó papjához, hogy tartaná vissza a legényt. A fiú nem hallgatott az okos szóra. Az esztendők teltek-múl- tak. Pénz is jött az ígéret szerint, hol több, hol kevesebb, így hát az ö- reg szülők nem háborogtak tovább, sem a papjukat nem háborgatták. Pár esztendő múlva az öreg Rigót holtan találták. Temetés után a szegény özvegy ott sírdogált, s mindenkinek azt zokogta, hogy jobb lenne neki is az ura mellett a sírban, mert most már mihez fogjon. Se ura se fia. De Bandi, ha a temetésre nem is, de utána egyszercsak hazavetődött. Azt mondta, hogy végleg. Igyhát a lőcsfalvi pap híveivel egyetemben tudomást szerzett jelenlétéről. Mint afféle földnélküli János, napszámba járt a közbirtokossághoz, az apátsághoz, meg oda, ahol munka akadt. A templomot nemigen becsülte. Azt mondta, Pesten elszokott tőle. Igyhát a lőcsfalvi pap sem sokat látta. Történt, hogy egyik bérlője, a Kucsa Miklós, aki öt hold földet bérelt a paptagban, fia csalogatására elköltözött Apátiba, mármint Za- Nem laapátiba, ahol erdőkerülői állást szereztek neki. S mivel se lóra, se szekérre neki ott nem lesz szüksége — a reszkírozok *~ia 's erclőőr volt - szerszám sem kell, legfeljebb az apraja a házkörüli földecskén, vagy a kiskertben, hát fűnek-fának kínálgatta eladóba ezeket is. A lőcsfalvi pap rögtön Rigó Bandira gondolt, hátha kötélnek állana. Talán belemenne a bérletbe és öreg anyján is segítene jobban. Izent is neki. Lássuk hát, mire ment vele.- Köszönöm a főúrnak, hogy gondolni tetszett rám. — Ilyen városban-tanult mondással fejezte ki érzelmeit, — de törtem azóta is a fejem rajta, hogy az izenetet megkaptam, de úgy gondoltam, hogy én nem reszkírozok...- Dehát fiam, az egész élet kockázat. Teszem azt, hogy reggel felkelsz, elmégy napszámba, ez is reszkírozás, ahogy te mondod. Ki tudja, mi történhetik veled?! Ráddőlhet egy fa, elüthet egy kocsi, megharaphat egy veszett kutya... — próbálkozott a pap.- Az más. De ugyebár a föld, meg az időjárás, meg a termés sorsa... így, ha napszámba menek, igaz, nem sokat keresek, nem any- nyit, mint öt hód földön kereshetnék, ha minden jól megy... De a napszám az biztos. Munka mindig akad, mégis fizetik, akár süt, akár
